Századok – 1965
Tanulmányok - Jemnitz János: A béke utolsó hónapja és az Internacionálé összeomlása (II. rész) 92
A BÉKE XJTOLSÓ HÓNAPJA ÉS AZ INTERNACIONÁLÉ ÖSSZEOMLÁSA 113 hanem a centrumhoz tartozott), aki hangsúlyozott hűvösséggel fogadta. Beszámolt neki arról, hogy Zetkin nagyon elégedetlen, különszámot kíván a Gleichheitből kiadni, de hogy a pártvezetőség mire készül, arról nem beszélt. Sőt kijelentette: „tiltakoztunk, megtettük kötelességünket. Mikor azonban a haza veszélybe kerül, az ember tegye meg kötelességét." L. Zietz tehát már a háborút megajánló nacionalista többség támogatója lett, immár nemcsak kényszerből, hanem érzelmileg is. A. Kollontáj úgy emlékezik vissza e jelenetre, hogy tüstént megértette, semmi értelme a további vitának. Pusztán aziránt érdeklődött, kapott-e a német párt instrukciókat a Nemzetközi Szocialista Irodától. L. Zietz tagadólag intett, de a tagadásból Kollontáj kiérezte, hogy az Internacionálé már nem is nagyon érdekelte. A nacionalizmus teljes diadalt aratott.18 0 Idéztük még a pártvezetőség körében lefolyó július 30-iki vitát, amelynek a Stampfer-cikk volt a kiváltó oka. Scheideman emlékiratai alapján jeleztük, hogy Stampfernek a vezetőségen belül több támogatója akadt. Utaltunk már Südekumnak egy nappal előbb kelt, a kancellárhoz írt levelére. A levélben Südekum Ebért, H. Müller, Braun és R. Fischer nevére hivatkozott, mint akiknek hasonló a felfogásuk.181 Südekumnak ez a levele aznapról származott, amikor a szociáldemokrata munkások még tízezrével tüntettek az utcákon. Ez lényeges momentum. A jobboldali szocialista vezetőknek az az érvelése, hogy a tömegek nem követték volna őket a háborúellenes megmozdulásokban, a maga teljességében és végletességében nem igazolható. S itt megint nem pusztán arról van szó, hogy megelőző energikus és világos vonalvezetés esetén a párt tömegeinek magatartása is más lehetett volna, hanem arról is, hogy a pártvezetés nem igen számolt azokkal sem, akik pedig követték volna. Lipcse és környéke, miként az 1912-es válság idején, ezúttal is forradalmi szellemével tűnt ki. A helybeli radikális pártszervezet július 29-re nagygyűlést hívott egybe. Ezt a rendőrség betiltotta. Ezután csak zárt helyiségben, 9 kerületi székházban tartották meg a tiltakozó gyűléseket, amelyeken a rendőrségi jelentés szerint is 20 000-en vettek részt. A gyűlések után utcai tüntetésekre került sor. Július 31-re Lipcsében és környékén elrendelték az ostromállapotot, és a körzeti hadseregparancsnokság kérésére a rendőrség betiltja az augusztus 2-ra meghirdetett háborúellenes nőgyűlést.182 A lipcsei antimilitarista hangulat ezzel túljutott a forrponton. Mindebben a rendőrségi-katonai terror mellett nagy szerepe volt annak, hogy a központi vezetés nem állt ennek az elégedetlenségnek élére, s a lipcseiek nem kaptak támogatást Berlin, a Ruhr-vidék, a kikötővárosok nagy pártszervezeteitől. Mindez bizonyítja, hogy a hangulat nem 180 A. Kollontáj: Otrüvki iz dnyevnyika 1914 g. Leningrád. 1925. 3—11. 1. 181 Walter Bartel : Die Linken in der deutschen Sozialdemokratie im Kampf gegen Militarismus und Krieg. Berlin. 1958. 164—165. 1. 182 Sächsisches Landeshauptarchiv. Dresden. Ministerium des Innern. Sektion IX. Nr. 11065. 16 —17. 1. Kiegészítésül megjegyezhetjük, hogy a szociáldemokrata állásfoglalás még az anarchistákra is kihatott. Szászországban egyedül Lipcsében volt egyáltalán létező anarchista szervezkedés, bár ereje ennek is alig volt. A lipcsei szervezet a júliusvégi napokban csak falragaszok kiplakátozására szorítkozott. Nagyobb agitációba nem fogott. Az anarchista mozgalom résztvevői kezdetben arra készültek, hogy háború esetén egyénileg megtagadják a fegyverfogást. Az augusztus 4-i szociáldemokrata nyilatkozat után azonban felfogásukat megváltoztatták, a behívottakat engedelmességre szólították, arra hivatkozván, hogy nem érdemes betöretni a fejüket (i. forrás: 55. 1.). 8 Századok 1965/1-2
