Századok – 1965

Tanulmányok - A magyar munkásmozgalom története 1914–1918. 1161

1187 A MAGYAR MUNKÁSMOZGALOM TÖRTÉNET!; és nem járul hozzá ahhoz, hogy a balti területeket bárminő formában a német birodalomhoz csatolja. A munkástanácsok felállítására vonatkozó követelést a határozatba nem vették be. A tanácsok jelszava azonban a tömegekben erős visszhangra talált, s csakhamar a munkásság egyik legfontosabb politikai követelése lett. Az iparcsarnoki nagygyűlés a budapesti munkásság nagy békedemonstrációja volt, amely mutatta a tömegek gyors balratolódását, a forradalmi erők növekedését. Magyarországon a társadalmi helyzet sok tekintetben hasonló volt az oroszországihoz. A feudális maradványok, az úri nagybirtok-rendszer nyomasztó volta a társadalom életében, a kapitalizmus bizonyos fokú fejlettsége, éles nemzeti ellentétek jelenléte a sok nemzetiségű Osztrák-Magyar Monarchiában — mind azt eredményezte, hogy az Októberi Forradalom eszméi itt különösen termékeny talajra találtak. Ezt elősegítette az a körülmény, hogy a magyarországi munkásság tömegeibe már behatoltak a szocializmus eszméi, népszerűségük növekedett a szegényparasztság és az értelmiség körében is. Magyarországon ekkor a napirenden levő történelmi feladat a polgári demokratikus forradalom: a monarchia megdöntése, az úri nagybirtok kisajátítása, a nemzetek önrendelkezési jogának biztosítása, s mindez összefonódott az imperialista háború elleni harccal. Az Októberi Forradalom hatására a monarchia elleni harc egybekapcsolódott a szocialista hatalom teremtésére irányuló törekvésekkel is. Az iparcsarnoki nagygyűlés napján, 1917. november 25-én délután a szociáldemokrata párt rendkívüli kongresszust tartott. A pártvezetőség javaslata értelmében két kérdés került napirendre: 1. A közélelmezés és a munkásság. 2. Az egyesülési és gyülekezési jog. A pártvezetőség kitért az elől, hogy a szovjet békefelhívás és a békéért való harc kérdését a kongresszus elé vigye. Attól is tartózkodott, hogy a munkástanácsok megalakítását — amit a délelőtti nagygyűlés sürgetett — a kongresszus tárgyalja. Az előadók szemére vetették a kormánynak, hogy választójogi ígéretét nem tartja be, a közellátásról nem gondoskodik, s a munkásság szervezkedését ugyanúgy gátolja, mint elődje. A pártvezetőség határozati javaslatai arra korlátozódtak, hogy követeljék a kormánytól a munkásság rendkívül rossz élelmiszerellátásának megjavítását, továbbá azt, hogy a bányászok, a vasutasok, a villamosalkalmazottak és a dohánygyári munkások szakszervezeteinek alapszabályait végre hagyják jóvá. A kongresszus küldöttei élesen bírálták a pártvezetőséget, mert vonakodik erőteljes tömegakciót indítani a kormány ellen, amely kétszínű játékot folytat a választójogi ígéretekkel. Preusz Mór a nyomdászok, Landler Jenő a vasutasok, Bajáki Ferenc a vasasok nevében a pártvezetőség előterjesztésénél radikálisabb javaslatot nyújtott be a napirendre tűzött kérdésben. Az elfogadott határozat — Landler és Preusz javaslatára — kimondja: utasítja a kongresszus a párt vezetőséget, hogy ha a kormány az előterjesztett követeléseket nem teljesíti, akkor ,,a legkíméletlenebb eszközökkel mozdítsa elő" a megbuktatását. A kongresszus hangulatát Garbai Sándor elnöki zárszavában a következőképpen fejezte ki: „A forradalom befűtött lokomotívja Pétervárról elindult, s ha megérkezik, minden szociáldemokrata pártnak kötelessége lesz hozzákapcsolni a maga vagonját ... A burzsoá társadalom érzi, hogy itt úgy látszik — nemcsak polgári forradalomról, de szocialista forradalomról is szó lesz." /