Századok – 1965

Tanulmányok - A magyar munkásmozgalom története 1914–1918. 1161

1179 A MAGYAR MUNKÁSMOZGALOM TÖRTÉNET!; sok voltak vidéki városokban is. A sztrájk idején a gyárakban a munkásság küldöttségei memorandumot adtak át az igazgatóságnak vagyakatonai parancsnoknak. A pártvezetó'ség által központilag szétküldött memorandum, a munkásság háború alatti hazafias áldozatvállalására hivatkozva, követeli az általános, titkos választójogot, s tiltakozik az ellen, hogy a Tisza-kormány csupán a vitézségi éremmel kitüntetett katonák és a birtokos parasztok bizonyos rétege számára ígér szavazati jogot. A memorandum hivatkozik az orosz proletariátus példájára, amely a cári monarchia megdöntésével politikai jogait, s így a választójogát is kivívta, s arra is, hogy Poroszország junker kormánya is messzemenő választójogi reformot ígért. A pártvezetőség a ,,saját" uralkodó osztályainak rablóháborúját továbbra is „honvédő háborúnak" tüntette fel, s az általános, titkos választójogot a háborús áldozatok jutalmaként követelte. A munkástömegek kibontakozó politikai küzdelmében azonban a választójogi megmozdulások során is a hódító háború elleni tiltakozás a döntő. Mindjobban terjedt az a felismerés, hogy az imperialista háború megszüntetésének útja a háborús kormányok megdöntése. A május 1—2-i nagy demonstráció után szaporodtak a háborús kizsákmányolás elleni akciók, a sztrájkok, amelyek egyre elkeseredettebb hangulatban zajlottak le, és mind szorosabban összefonódtak kormányellenes demonstrációkkal. A fővárosi munkásság megmozdulásai mellett mind nagyobbarányúak a vidéki mozgalmak is. Különösen a tatabányai és dorogi bányászok május 11 — 13-án lezajlott sztrájkja volt heves. Öt szervezőjét a rögtönítélő bíróság halálra ítélte; kivégezni azonban nem merték őket, mert a kormányzat a munkásfelháborodás még nagyobb arányú kirobbanásától tartott. Május második felében a pécsvidéki bányászok léptek sztrájkba, augusztus-szeptember hónapokban a dohánygyári munkások rendeztek általános sztrájkot. A diósgyőri, az ózdi, a salgótarjáni és a resicai iparvidék munkásai béremelésért, drágasági pótlékért s a szervezkedési szabadságért lépték akcióba. Az Államvasutak munkásai május 23-án az összes vasúti műhelyekben letették a szerszámot, mozgalmukhoz a pályafenntartó munkások is csatlakoztak. A sztrájkolok követeléseit részben teljesítették, 26 sztrájk vezetőt azonban katonai rögtönítélő bíróság elé állítottak, de a munkásság felháborodása folytán, a Tiszakormány májusban bekövetkezett bukásával kirobbant politikai válság közepette, kénytelenek voltak felmenteni a perbefogottakat. A rendkívül súlyos élelmezési helyzet, az éhség növekedése az élelmet követelő tömegek heves megmozdulásait váltotta ki országszerte, mind a városokban, mind a falvakban. Szaporodtak a szökések a hadseregből, s mind gyakoribbá vált a bevonulási parancs megtagadása, a lakosság egyre szélesebb körei bújtatták és védelmezték a szökevényeket. A keleti fronton tömegessé vált a barátkozás az orosz hadsereg és az osztrák-magyar hadsereg katonái között. 1917 május közepén a Magyarországi Szociáldemokrata Párt küldöttsége Garami Ernő vezetésével Stockholmba utazott, ahol a tervezett konferencia előkészítő tanácskozásai folytak. A Tisza-kormány ellenezte a kiutazást, de az a bécsi udvar közbelépésére mégis lehetővé vált. Elment Stockholmba az osztrák párt küldöttsége is, amelyet Viktor Adler vezetett. Mind a magyar, mind az osztrák küldöttség az Osztrák-Magyar Monarchia területének teljes megóvását jelölte meg a kompromisszumos béke fő feltételéül. Állást foglaltak a lengyel állam létrehozása mellett, de csak a cári birodalomtól elszakított lengyel területeken. A Habsburg-monarchia lengyel területén bizonyos auto-