Századok – 1965

Tanulmányok - A magyar munkásmozgalom története 1914–1918. 1161

4 A MAGYAR MUNKÁSMOZGALOM TÖRTÉNETE 1175 A cári önkényuralom összeomlását követő első hetekben Oroszországban a kispolgári demokrácia illúziói kerítették hatalmukba a nép többségét, ami a mensevikek és az eszerek (szociálforradalmárok) politikai tevékenységének kedvezett. A forradalom győzelme után létrehozott munkás-, paraszt- és katonatanácsok legtöbbjében ők szerezték meg a többséget. A mensevikek és az eszerek jobboldali vezérkara összefogott a liberális burzsoáziával, behódolt a burzsoázia által létrehozott Ideiglenes Kormánynak, amely fenntartotta a háborús szövetséget az antanthatalmakkal, s folytatta az imperialista háborút. Az oroszországi munkásság forradalmi erői új feladat elé kerültek : le kellett leplezni az Ideiglenes Kormányt, mint a nép ellenségét és a rablóháború folytatóját, le kellett leplezni a mensevikeknek és az eszereknek a burzsoáziával lepaktált jobboldali vezérkarát, mint a munkások és parasztom ügyének árulóit. Az 1917 februári orosz polgári demokratikus forradalom példája nagy lendületet adott a háborúellenes küzdelemnek a többi hadviselő országban. Németországban a Spartakus Szövetség Liebknecht vezetésével már í 916. május 1-én Berlinben felvonulást rendezett, amelyen tízezer főnyi tömeg tüntetett a rablóháború és a kormány ellen. Liebknechtet elfogták és fegyházbüntetésre ítélték. Elítélése széles körű tiltakozást váltott ki. Berlinben több mint ötvenezer munkás letette a szerszámot, nagy részük kivonult az utcára tüntetni a forradalmár vezér mellett. Tiltakozó megmozdulások voltak más német városokban is. A nép egyre mélyebb elkeseredése és általános békevágya, a munkásság mind határozottabb szembefordulása a rablóháborút támogató szociálsoviniszta politikával - a német szociáldemokrata párt nyílt válságához vezetett. » A német munkásmozgalomban növekedett a forradalmi szocialisták befolyása, s ugyanakkor a német szociáldemokrata pártban erősödött a centrista irányzat, amelynek élén Kautsky és Ledebour állt. A centrista ellenzék nem vállalta a harcot „saját" imperialista kormánya háborús vereségéért, elutasította az imperialista háború polgárháborúvá változtatásának jelszavát, de szembefordult a pártvezetőség politikájával is. A rablóháború aktív támogatása helyett a passzív szembenállás mellett lépett fel. Állásfoglalása pacifista, megegyezéses békét sürget az imperialista kormányoktól. 1917 januárjában a német szociáldemokrata párt ellenzéke országos konferenciát rendezett, amelyen megtárgyalták, mit tegyenek a ,,honvédő"-nek álcázott rablóháború folytatása és a pártvezetőség háborút támogató politikája ellen. Egyik fő vitakérdés az volt, hogy alakítson-e az ellenzék külön pártot, és indítson-e önálló akciót, szakítva a szociálsovinisztákkal, vagy sem. Kautskyék a szakítás ellen léptek fel, a „pártegység" megóvása jegyében. A konferencia résztvevőinek többsége mégis új párt alakítása mellett foglalt állást. Az új párt a cári monarchia megdöntése után, 1917 áprilisában jött létre. Németországi Független Szociáldemokrata Párt elnevezéssel. Kautskyék, bár ellenezték a külön pártot, részt vettek megalakításában, és sikerült is megszerezniük a vezető szerepet. Az új párt létrehozásában a Spartakus Szövetség és más baloldali csoportok is részt vettek, s igyekeztek azon belül fokozni erőfeszítéseiket a tömegek háborúellenes akcióinak kibontakozásáért és a forradalmi erők kifejlesztéséért. 1917 áprilisában Berlinben, Lipcsében és más 6 Századok 1965/6.