Századok – 1965

Tanulmányok - A magyar munkásmozgalom története 1914–1918. 1161

505 A MAGYAR MUNKÁSMOZGALOM TÖRTÉNET!; „olyan fényes, olyan felemelő, hogy igazán mondhatjuk, hogy talán álmainkban sem reméltük, hogy a győzelemnek ennyire teljes birtokába jutunk". Számára a fő kérdés, a magyar uralkodó osztályok hatalmának megerősítése a meglevő területeken. A területi hódítások követelésével szemben hadicélként azt követeli, hogy a háború után politikailag független, „az önálló állami élet minden attribútumával felruházott nemzeti állam legyünk". Emellett kívánja a választójog kiterjesztését, ami szerinte ahhoz is szükséges, hogy a háború továbbvitelében fokozhassák „a polgárok lelkesedését és kitartását". A választójog előtérbe állítása azt a célt szolgálta, hogy a néptömegek háborús elkeseredését tompítsák, s növeljék a Függetlenségi Párt politikai befolyását és hatalmi esélyeit. Ausztria és Magyarország gazdasági megállapodását — amely 1867 óta tíz évenként járt le 1917-ben kellett megújítani. A magyar uralkodó osztályokat erősen foglalkoztatta, hogy milyen lesz a bécsi udvar által most már 20 — 25 évre igényelt új megállapodás. A Függetlenségi Párt liberális szárnya ezért újította fel az önálló vámterület korábbi követelését. 1916 júniusában — a központi hatalmak, s különösen Ausztria-Magyarország hadihelyzetének súlyosabbá válása idején — Károlyi Mihály ismét fellépett a parlamentben a hadicélok kérdésében. Ismét sürgeti az állásfoglalást Ausztria és Magyarország további kapcsolatait illetően. Első célként újra az önálló vámterületet jelöli meg, egyben sürgeti Tiszát, nyilatkozzék már, „mily territóriumokra aspirálunk, mi fog történni a meghódított területekkel, mily viszonylatban fognak ezek a Monarchiához jutni". Kifogásolja, hogy a háború ideje alatt kössenek Ausztriával új, hosszú lejáratú gazdasági kiegyezést. Tisza nem válaszolt Károlyi kérdéseire. Az osztrák és a magyar kormány — hasonlóan a többi imperialista kormányhoz — leplezte a hadicélokat, azt remélte, hogy erejéből még sokra futja. A Függetlenségi Párt konzervatív szárnya szintén elutasította Károlyiék állásfoglalását. Az ellentétek éleződtek, és 1916 júliusában a Függetlenségi Párt újra kettészakadt. 95 parlamenti képviselője közül 21 kivált, Károlyi Mihály és Justh Gyula vezetésével külön pártot alakított. Az új párt kormányellenes állásfoglalásának előterében a választójog kiterjesztése és az önálló vámterület követelése állt. Károlyiék fellépésében ugyanakkor egyre jelentősebb szerepet játszott az a törekvés, hogy a Habsburg-monarchia szakítson a német szövetséggel és kössön különbékét. A nyomasztó hadihelyzet és a háborús győzelem kilátástalanabbá válása az osztrák és a magyar kormányköröket is arra késztette, hogy a kompromiszszumos béke lehetőségét keressék. A bécsi udvar azonban csak Németországgal együtt kívánta a hivatalos tárgyalások megindítását a hadviselő országok között. A Tisza-kormány is csak a német kormánnyal közös békeajánlatra volt hajlandó. A mind súlyosabbá váló helyzetben egy merénylet is felkavarta a politikai élet hullámait. Ausztriában Friedrich Adler — aki már korábban hibáztatta, hogy a szociáldemokrata párt támogatja az uralkodó osztályok háborúját —, felismerve, hogy pacifista alapon nem lehet erőteljes harcot folytatni a háborús kormány megbuktatásáért, 1916 októberében agyonlőtte az osztrák miniszterelnököt. Tettével nem érhette el azt, amit csak a tömegek harca vívhat ki: a háborús kormányzat megdöntését. A miniszterelnök helyét egy másik politikus foglalta el, aki folytatta elődje politikáját. Friedrich Adler egyénileg