Századok – 1965
Tanulmányok - A magyar munkásmozgalom története 1914–1918. 1161
1165 A MAGYAR MUNKÁSMOZGALOM TÖRTÉNET!; amelynek eredményeként a román seregeket visszavetették, в a központi hatalmak 1916 decemberében — 1917 januárjában csaknem egész Romániát megszállták és kirabolták. * A nagy véráldozatok, a háborús nélkülözések fokozódása az összes hadviselő országokban a nacionalista és soviniszta propaganda hatásának csökkenésével, az imperialista háború elleni felháborodás növekedésével járt. A népek békekövetelése egyre általánosabb lett. Az internacionalizmus eszméjéhez hű szocialisták háborúellenes fellépései mind nagyobb visszhangot keltettek a hadviselő és a semleges országok munkásmozgalmában. Bernben 1915 február végén összeült a Bolsevik Párt külföldi szekcióinak konferenciája, amely Lenin vezetésével tárgyalta az imperialista háború polgárháborúvá változtatásáért folyó harc közvetlen tennivalóit, s határozatában ezeket így foglalta össze: „1. Feltétlenül meg kell tagadni a hadihiteleket és ki kell lépni a burzsoá kormányokból. 2. Teljesen szakítani kell a »nemzeti béke« (nemzeti blokk, polgárbéke) politikájával. 3. Illegális szervezeteket kell teremteni mindenütt, ahol a kormány és a burzsoázia megszünteti az alkotmányos szabadságjogokat. 4. Elő kell segíteni a hadviselő nemzetek katonáinak barátkozását a lövészárkokban és általában a hadszíntereken. 5. Általában támogatni kell a proletariátus mindennemű forradalmi tömegmegmozdulását." A Bolsevik Párt oroszországi szervezetei a háború kezdetétől fogva az imperialista háború elleni aktív harc kifejlesztésére összpontosították erőiket: röplapokat adtak ki, széles körű felvilágosító munkát folytattak és szervezték a munkásmegmozdulásokat. Már a háború első hónapjaiban sztrájkok kezdődtek. 1915-ben a sztrájkolok száma elérte a félmilliót, 1916-ban az egymilliót. Sokasodtak a paraszt megmozdulások is. A párt nagy figyelmet fordított a katonák közötti munkára. Az orosz és az osztrák-magyar hadsereg katonáinak barátkozása a lövészárkokban már 1914 utolsó hónapjaiban megkezdődött. 1915-ben pedig mind gyakoribbá vált. Szaporodtak a szökések a cári hadseregből, és egyes alakulatoknál a parancsok megtagadására is sor került. Németországban 1915 elején Karl Liebknecht vezetésével megalakult a forradalmi szocialisták harci szervezete, amely később a Spartakus Szövetség nevet vette fel. E szervezetnek Liebknecht által írt, 1915 májusában megjelent illegális röplapja síkraszáll a nemzetközi proletár osztályharc mellett, s megállapítja: ,,A német nép fő ellensége Németországban van: a német imperializmus, a német háborús párt, a német titkos diplomácia. Ez ellen a saját országában levő ellenség ellen kell a német népnek küzdenie." Angliában a Brit Szocialista Párt szembefordult a háborús kormánnyal és a Munkáspárt háborút támogató politikájával, kilépett a Munkáspárt kötelékéből, amelyhez addig külön szervezetként tartozott. Az angol szakszervezetekben nagy ellenállás fejlődött ki a háborús kizsákmányolással szemben; 1915-ben szaporodtak a sztrájkok. Legjelentősebb ezek közül 1915 júliusában a dél-walesi bányászsztrájk, amelynek 200 000 résztvevője volt. Franciaországban 1915. május 1-én a vas- és fémmunkások szakszervezetének vezetősége a szövetség lapjában a nemzetközi szolidaritás mellett foglalt állást, megállapítva: „Ez a háború nem a mi háborúnk." Fellépése a francia szocialista baloldalnak első nyilvános jelentkezése a háború alatt.
