Századok – 1965

Tanulmányok - A magyar munkásmozgalom története 1914–1918. 1161

495 A MAGYAK MUNKÁSMOZGALOM TÖRTÉNETE következetes harc nagy szerepet játszott a- szocialista forradalom eszmei és politikai előkészítésében. A szerb szocialista párt az imperialista háború ellen foglalt állást, a háború kitörése után a béke megkötését követelte, s az antant imperialistákkal való szakításért száll síkra. A bolgár forradalmi szocialisták pártja, a reformistáktól elszakadt tesznyákok, szintén hűek maradtak a bázeli határozathoz, szembefordultak az imperialista háborúval akkor is, midőn Bulgária hadba lépett. Ausztriában, amikor a háború kitört, a mozgósítást elrendelték és a háborús kivételes állapotot bevezették, a szociáldemokrata pártvezetőség kiáltványt bocsátott ki. Kifejezte sajnálkozását, hogy a háború elleni tiltakozás dacára a Monarchia mégis hadat üzent Szerbiának, egyben köszöntötte a bevonult katonákat, s a munkásmozgalom feladatait abban jelölte meg, hogy védje és tartsa fenn a szervezeteit a háború utáni időkre. Óvakodott néven nevezni a rablóháborút, és feladta a harcot a háború ellen. Miután Ausztria-Magyarország hadat üzent Oroszországnak, az osztrák pártvezetőség az imperialista háború aktív támogatójává vált. igazolásul azt hirdette, hogy a háború a cárizmus barbár rendszere ellen, a „civilizációért" folyik. Ugyanakkor nyíltan kiállt a polgári demokratikus Franciaország ellen törő német imperializmus hódító hadjárata mellett, s ezt a német „honvédelem" támogatásának jegyében tette. A bázeli határozathoz hűtlenné vált szociáldemokrata pártok vezető szervei a háború imperialista jellegének elhallgatásával, a hódító háború hamis jellemzésével, a munkásság háborúellenes küzdelmének megbénításával tették a legnagyobb szolgálatot „saját" burzsoáziájuknak. A háború kitörésével a II. Internacionálé politikailag csődbe jutott és szétesett. Pártjainak többsége — jóllehet a háborús készülődések idején nemegyszer szenvedélyes hangú nyilatkozatokat tett a készülő imperialista háború ellen, és képviselői megszavazták a II. Internacionálé háborúellenes határozatait is — a hódító háború aktív támogatójává süllyedt. Az imperialista államok két háborús csoportra oszlásával a II. Internacionálé e pártjai a „Világ proletárjai, egyesüljetek !" jelszót elárulva segítették „saját" uralkodó osztályaikat abban, hogy hódító céljaikért véres háborúba küldjék egymás ellen a proletárokat, a népeket. * A Magyarországi Szociáldemokrata Párt a Szerbiának küldött 1914. július 23-i ultimátum kapcsán nyilvánosan állást foglalt Szerbia katonai megtámadása ellen. A Népszava július 25-i számának Nem akarunk háborút! című vezércikke megállapítja, hogy az ultimátum a „sovinizmus álarcát magára öltő osztrák-magyar imperializmus" lépése. „A Monarchia népei — írja — nem Szerbiában, de az osztrák-magyar imperializmusban, a mérhetetlenül terjeszkedő osztrák-magyar militarizmusban, a rettentő súllyal ránk nehezedő osztrák-magyar abszolutizmusban, a korlátlan mohósággal kizsákmányoló osztrák-magyar kapitalizmusban tudják, látják és érzik a maguk ellenségeit." A cikk utal arra, hogy a Szerbia elleni hadjárat a világháború tüzét lobbanthatja lángra, a háború mögötti erők pedig „olyan előre nem sejthető, hatásukban ki nem számítható katasztrófát rejtenek, amelyek hatalmas birodalmakat boríthatnak fel", s ezek nyomán „az egész mai társadalmi rendnek a megingásáról lehet szó". Erre hivatkozva hívja fel a cikk az uralkodó