Századok – 1965
Tanulmányok - Jemnitz János: A béke utolsó hónapja és az Internacionálé összeomlása (II. rész) 92
110 JEMNITZ JÁNOS kijelentésben, amellyel még Jaurèst nyugtatták meg, hogy a francia kormány mérsékelő befolyást gyakorol Oroszországra, s a francia csapatokat visszavonják a határövezetből. Minthogy Franciaország defenzív politikát folytat, a francia szocialisták szerint az ő helyzetük eltérő a németekétől. Ha Németország megtámadná Franciaországot, akkor ők rá lennének kényszerítve a hitelek megszavazására. Ezzel szemben a német szocialistáknak az lenne a kötelességük, hogy a hiteleket megtagadják. Müller a francia érvekkel azzal próbált vitába szállni, hogy a háború okait a kapitalista rendszerben kell keresni, s így pusztán felszíni véletlen jelenség, hogy ki kezdte a háborút. A franciák viszont arra hivatkoztak, hogy forradalmi hagyományaik alapján megvédik a francia szabadságot a német imperializmus támadása ellen. A francia szocialistáknak csak egy része pártolta a tartózkodást, hogy ezzel kifejezésre juttassák: nem vállalnak felelősséget a jelenlegi háborúért, amiért a rendszer felelős.170 Müller részletesebb jelentéséből kitűnt, hogy javasolta az augusztus 9-i párizsi kongresszus elnapolását, minthogy a német parlament megnyitása folytán csak kevesen jöhetnének el. Az elnapolást bizonytalan időre tervezte. Müller ugyanakkor kívánatosnak tartotta volna, ha a két parlamenti frakció egységes álláspontot alakít ki, amelyet követni tudna, ha a kapcsolatok meg is szakadnának. A tanácskozáson (az elsőn) elnöklő M. Sembat Müller javaslatát olyannyira felkarolta, hogy egységes nyilatkozatot javasolt felolvastatni, s hivatkozott az 1913 márciusi francia—német pártnyilatkozat jótékony hatására. Müller ezt soknak találta, s most már ő utalt a közlekedési-hírközlési kapcsolatok valószínű megszakadására, sőt arra a lehetőségre is, hogy ő maga sem jut már vissza Berlinbe.171 Müller retirálása után Renaudel volt az, aki a fent idézett markáns francia véleményt közölte, miszerint a francia pártnak más a helyzete, mint a németnek, minthogy a francia kormány is békepolitikát folytat. Müller szerint ezután hosszas vita kezdődött, amelyben megítélése szerint a francia párt jobbszárnya a balszárnnyal egységesen alakított ki olyan álláspontot, hogy nekik meg kell szavazniuk a hiteleket. Egy francia szocialista — akit nem nevez meg — egyenesen kijelentette, hogy a háborúért Berlin viseli a fő felelősséget. Erre Müller tüstént válaszolt. Hangsúlyozta, hogy a német szociáldemokraták mindig élesen bírálták.a német kormány háborús politikáját. Ezt a Vorwärts utolsó számai is tanúsítják. Most viszont a helyzet megváltozott. Ma már — mondta — a fő veszélyt Pétervár képezi, a maga pánszláv háborús politikájával. Müller kifejtette, hogy véleménye szerint II. Vilmos is békét szeretne. Majd a viszontválasz végén Müller egyenesen kijelentette, hogy az adott helyzetben Párizstól több függ, mint Berlintől — hiszen ők hathatnának mérséklőleg Pétervárra.172 Mikor az Humanité szerkesztőségében megtartották a második megbeszélést, arra Compère-Morel és A. Thomas is eljött. (J. Guesde és E. Vaillant egyiken sem vett részt.) Müller e második értekezlet nyomán megerősödött abban a véleményében, hogy a franciák meg fogják szavazni a hadihiteleket. (Müller, mikor e fenti jelentését 1915. március 8-án megírta, megjegyezte, hogy 170 De Man: i. in. 36—46. 1.; P. Scheidemann: Der Zusammenbruch. 13 —16. 1. 171 P. Scheidemann : Der Zusammenbruch. 14. 1. 172 Uo. 15 — 16. 1.
