Századok – 1965

Tanulmányok - Somogyi Éva: Az 1896. évi választójogi reform Ausztriában 1131

AZ 1Ő96. ÉVI VÁLASZTÓJOGI IIKFOKM AUSZTKIÁBAN 1157 bázisa a statisztikai adatokból még megközelítőleg sem rajzolódik ki, ahogy valószínűleg a valóságban is a legheterogénabb párt volt. Birtokosok és tőké­sek, kispolgárok és középiskolai tanárok egyaránt képviselik a parlamentben. A három táblázat együttes elemzésével azt akartuk érzékeltetni, hogy az egyes pártok szociológiai jellegének meghatározó tényezőit (statisztikai alapon sem) csupán képviselőik — s amennyiben az egyáltalán megfogható — válasz­tóik társadalmi megoszlásában kell keresnünk. Egyetlen választás eredménye ugyan nem jogosítana fel olyan feltételezésre, hogy például Alsó-Ausztria keresztényszocialista, vagy Stájerország nacionalista tartomány. Az 1901-es valamint az 1907-es választások eredményei90 azonban megerősítik azt az állí­tásunkat, hogy az alpesi tartományok közül Felső-Ausztria, Salzburg, Tirol katolikus konzervatív többségű; Alsó-Ausztria keresztényszocialista; Stájer­országban, Karintiában a nacionalista, Csehországban a szélsőséges naciona­lista pártok hódítanak. Ha túlzottan messzemenő következtetésre e tény önma­gában nem is ad lehetőséget, de legalább a további kutatásokra feltétlenül irányt mutat: a tartományok társadalmi jellege, nemzeti megoszlása, nemzeti­ségi problémái, politikai hagyományai befolyásolják, vagy esetleg meg is hatá­rozzák, hogy liberális, konzervatív, vagy nacionalista többségű tartomány­gyűléseket, ill. Reichsratképviselőket delegálnak. Az a kétsegtelen tény, hogy minden tartománynak megvan a maga hosszú időn keresztül uralkodó pártja, ismét mutatója annak, hogy a tarto­mányi különállást konzerváló birodalmi alkotmányosság a század végén is erőteljesen érezteti hatását, nemcsak a jogi eltéréseket őrzi meg, hanem a Landtagok önálló politikai életével és szerepével a tartományok eltérő politikai arculatának konzerválásához is hozzájárul. Az egyes tartományok sajátos politikai jellegét mutatja az a jelenség is, hogy a pártokat szinte mindegyikük a maga képére formálja. Említettük már, hogy a csehországi német liberálisok lényegében nacionalista párttá válnak. Míg Felső-Ausztriában a német nép­párt a liberálisokkal működik együtt, az 1895-ös választásokon választási kompromisszumot köt velük, Alsó-Ausztriában, ahol a fő küzdelem a liberáli­sok és keresztényszociálisok között folyik, a német néppárt a keresztény­szociálisokkal szövetkezik.9 1 Ismeretes, hogy a századfordulón Felső-Ausztriá­ban a katolikus konzervatívok együttműködnek a keresztényszocialistákkal, sőt a két párt egyesülésén munkálkodnak, Tirolban viszont ugyanezek a legá­dázabb harcot folytatják egymás ellen.9 2 A század végén is megmarad tehát az osztrák parlament nemzetiség, párt, tartomány és kúria szerinti megosztása. A változás legfeljebb annyi, hogy míg az alkotmányos korszak kezdetén a pártok szerinti tagozódás mellett (vagy talán a pártok szerinti tagozódásban) a kuriális hovatartozásnak volt döntő szerepe, a század végére a pártalakulás meghatározója a nemzetiség 90 Az 1901-es választások adatait ld. : Öst. Stat. LIX. Bd. 3. Heft. Die Ergebnisse der Reichsratswahlen in den im Reichsrat vertretenen Königreichen und Ländern für das Jahr 1900/1901 XXIX XXXI. 1. XIV. tábla. Az 1907-es képviselőház összetételére, pártszerinti megoszlására vonatkozóan az 1897-esliez hasonló számításokat végeztünk Arthur Wilhelm : Die Reichsrats-Abgeordneten des allgemeinen Wahlrechtes. Wien. 1907 e. parlamenti évkönyve alapján. 91 Pichl : i. m. IV. köt. 124—126. 1., Molisch : i. m. 178. 1. 92 Norbert Miko : Die Vereinigung der Christlichsozialen Reichspartei und des Katholisch-konservativen Zentrums im Jahre 1907. Dissertation, Wien. 1949, kézirat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom