Századok – 1965
Tanulmányok - Somogyi Éva: Az 1896. évi választójogi reform Ausztriában 1131
1134 SOMOGYI fiVA Ez a társadalmi és politikai erőviszonyok pillanatnyi vélt vagy tényleges helyzetét rögzítő rendszer merev határaival gátolja a társadalmi erők azon mozgását is, amit egyéb körülmények között a polgári parlamentarizmus megenged. Ez a törékeny szerkezet az erőviszonyok legkisebb változása esetén ís használhatatlanná válik. A februári pátens, a schmerlingi alkotmány megkísérelte a lehetetlennek tűnőt: egy rendkívül bonyolult társadalmi és nemzeti ellentétektől terhelt birodalom számára alkotmányos formákat teremteni; egy olyan parlamentet, amelyben szinte matematikai pontossággal mérik ki az egyes társadalmi rétegek és nemzetiségek politikai érvényesülési lehetőségét, ahol a parlamenti választás nem több, mint az eleve adott keret személyekkel való megtöltése. Mindebből pusztán logikai úton is arra a következtetésre juthatunk, hogy az erőviszonyok megváltozásával egy új parlamenti választás nem elegendő a keletkezett feszültség levezetésére; magát a rendszert kell újjáalakítani. A parlamenti arányok új megszabására, a mandátumok új felosztására, azaz választójogi reformra van szükség. Ezt, és nem többet, a schmerlingi szisztéma megújítását, a schmerlingi szellemű alkotmányos keretek korszerűsítését jelentik az egymás után következő reformok - a schmerlingi végcéllal: hogy a parlament egy jól használható mechanizmus legyen, ahol az erők játéka előre kiszámítható és irányítható. Az 1873. évi törvények a tartománygyűlések kikapcsolásával a közvetlen Reichsratválasztást vezetik be, s egyidejűleg a Birodalmi Tanács tagjainak számát 203-ról 353 főre emelik.14 Az új mandátumok kúriánkénti megosztása a polgári erőket növeli: a 150 új képviselőből 72-t választ a városi ill. a kamarai kúria, azaz míg korábban a városi elemek az összmandátumok 32%át, most 38,8%-át kapják. A 80-as évek elején,amikor a szélesebb tömegekre építő katolikus konzervatív párt jelentősen megerősödve Taaffe kormányának fő támasza lesz, felmerül a német liberálisok teremtette, rendkívül szűk parlamenti keretek kibővítésének igénye. 1882-ben kerül sor a választási adócenzus első jelentős csökkentésére, amikor is a III. és IV. kúria cenzusát 5 forintban maximálják.1 5 A reform legszembetűnőbb eredménye a választók számának 30,8%-os emelkedése, azaz míg korábban a lakosság 5,9%-a, most 7,6%-a vehet részt a képviselőházi választásokon.1 6 2. Az 1896. évi reform társadalmi-politikai feltételei Nemzeti és osztályérdekek és érdekellentétek léteznek akkor is, ha nem veszünk róluk tudomást. „Létezik olyan választási rendszer, amely képes ezeket a külön érdekeket elnémítani, felettük elsiklani, azokat elsikkasztani, vagy legalább tartósan majorizálni. A Schmerling-szisztéma eredeti kialakításában erre számított. Ez egy művészi óramű volt, mutatójának a mester szabta úton kellett haladnia, amíg egyetlen kerék és egyetlen fog sem változott 14 RGBl. 1873. 40. 41. te. 15 RGBl. 1882. 142. te. 10 A 24 éven felüli férfilakosság 33,9%-a választójogú. Üst. Sta t . IX. Bd. Wien. 1885. (i. Heft. Statistik der Reiöhsratswahlen im Jahre 1885. IV—VIII. 1. és az 1880-as népszámlálás adatai alapján: Öst. Stat. XXXII. Bd. 3. Heft. XI. 1.