Századok – 1965

Tanulmányok - Antall József: Eötvös József Politikai Hetilap-ja és a kiegyezés előkészítése 1865–1866. 1099

1128 ANTALL -JÓZSEF lezárása. iPolitikai koncepciójukban sohasem vált „1867" olyan közjogi tabuvá, mint aminek követői vallották.17 3 Eötvös esetében — rugalmas politikai szemléletének korábbi rajza után—ezt bizonyítani sem kell. Már a kiegyezés előtt megállapította, hogy „hazánk a jelen pillanatban nincs azon helyzetben, hogy Austriától elválva, önálló államot alkosson". Az országnak belső erőgyűj­tésre, fejlődésre és a közműveltség emelkedésére van szüksége, hogy „az idővel lehetségessé váljék".17 4 Deák „Corpus Juris"-on pallérozódott elméje jogelvekben fogalmazta meg álláspontját, törvényekbe foglalva érezte biztosítottnak a garanciákat. Amíg az előnyösebb alku reményében Bécs csak engedményeket kínált, meg­határozott biztosítékok nélkül, addig Deák nem engedett. A garanciális bizony­talanság a kompromisszumok legfőbb akadálya, és itt válik világossá Deák „merev" közjogi álláspontjának módosulása. Már akkor az 1848. évi törvények helyreállítását követelte, amikor ennek hiányzott minden realitása. De kész volt a megegyezésre, az engedményekre, amikor álláspontjának elismerésével jogi és hatalmi alapot tudott teremteni, ami lehetetlenné tette Ausztria szá­mára, hegy az erőviszonyok pillanatnyi alakulása szerint csökkentse vagy növelje engedékenysége mértékét. De ő is csak garanciát és kiinduló pontot akart teremteni az állami önállóság útján. Madarász idézi Deák későbbi (1868. november 29.) kijelentését: „Azt hittem, hogy (a nemzet) mint első alapba belenyugszik, melyen azután, ha lassan is, de fokonként és biztosan visszaszerezheti és vissza is fogja szerezni alkotmányos életének azon biztosí­tékait, melyeket most föl kellett adni."175 Deák Ferenc szkepticizmusa saját híveivel szemben közismert. Nem volt elragadtatva tőlük azonban Eötvös sem. Megvetette az arisztokráciát, amely csak előjogaira ügyel és elfelejti kötelességeit.17 6 A kormányalakítási tárgyalások idején aggodalommal állapította meg,17 7 hogy Deák „az egyetlen, ki a positio komolyságát s veszélyességét látja. L(ónyavt) híres ildomossága mellett a ministeri tárczának vágya vakította el." Egyébként is kevés bizal­mat érzett társai képessége és jelleme iránt. A miniszteri tárca betöltése, a rá váró „másodrendű szerep" sem lelkesítette.178 Nagy egyéniségeknek nagyok a tévedései is. Nem kétséges, hogy Kossuth, Deák és Eötvös között Kossuth volt a legnagyobb államférfi és Eötvös a leg­nagyobb állambölcselő. Kossuth volt a legkövetkezetesebb függetlenségi politikus, és ő ment legmesszebbre a társadalmi átalakulás hirdetésében. De Eötvös volt a legmodernebb a polgári állam terveinek kidolgozásában. 173 If j. Andrássy Gyula : Az 1867-iki kiegyezésről. Bpest. 1896. 446. 1. — (A dua­lizmus igazolására meg gyszer megismí telte a kiegyezés idején is oly sokat hargoztatott érvet, hegy Kossuth LÍunai Szövetség terve is csak ennek helyességét bizonyítja. Később Apponyi Albert hargoztatta, hogy nagyhatalmat kell alkotnunk más országokkal föld­rajzi helyzetünk ellensúlyozására. „Nem jutott-e Kossuth Lajos is hasonló felfegáshoz, mikor a dunai konföderációt tervezte?" [I. m. 27 — 28. 1.] Legven ez inkább Ausztria — vallották !) 171 Eötvös : Naplójegyzetek. 119. 1. 176 Madarász József: Emlékirataim. 338. 1. 170 Eötvös: Naplójegyzetek. 230 — 231. 1. — (Sőtér Nemzet és haladás c. i.m. 275. lapján megjegyzi, hegy Eötvös egyensúly-rendszerében az arisztokrácia szerepe a demokratikus erők ellensúlyozása.) 177 Eötvös: i. m. 223-224. 1. 178 Nem kevésbé jellemző megjegyzése a naplójában: „Holnap koronázunk, teg­nap másodszor próbáltuk az egész szertartást, mint ha színi előadáshoz készülnénk." Uo. 233. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom