Századok – 1965
Tanulmányok - Antall József: Eötvös József Politikai Hetilap-ja és a kiegyezés előkészítése 1865–1866. 1099
1122 ANTALL -JÓZSEF Trefort a „Közgazdasági szabadság" c. írásában foglalt állást a szabad vállalkozásnak a mezőgazdaságra, az iparra, a kereskedelemre, a közlekedésre való kiterjesztése mellett. Szabad beruházást, pénzüzletet követelt ! „Csak a közgazdasági szabadság zászlaja" alatt lehet Magyarországnak szebb jövője. Bármi fontos közjogi kérdéseink megoldása, hazánk szenvedésein ezáltal segítve nem lesz ha közgazdasági állapotaink nem fognak javulni."146 Keleti Károly Ausztria kereskedelmi politikájáról írott cikkében elítélte Ausztria eddigi kereskedelmi elzárkózását. Még mindig nincs kereskedelmi szerződés-rendszere a birodalomnak: „Anglia, Francia — Olaszországgal s a többi európai államokkal csak jó szerencsére van bízva kereskedelmünk." Szabadabb kereskedelmi politikát követelt.147 Szinte ennek folytatása „Iparszabadság és védvám" című írása, amelyben a protekcionista vámrendszer káros következményeit, a nemzetközi munkamegosztás fontosságát hangsúlyozta.14 8 Maygráber Ágoston „A közrakhelvek" című cikkében a közraktárak kereskedelmi jelentőségét bizonyította be. Az angol dokkok példáját hozta fel állításának igazolására. Különösen nagy jelentősége lenne Pest fejlődése („Kelet kapuja"), a bel- és külföldi tőke összpontosítása, az ország fővárosába vonzása szempontjából.14 9 Buda és Pest gazdasági megerősítése foglalkoztatta korábban Andrássy Manót is, aki „Pest érdekében" című cikkében felelevenítette Széchenyi tervét egy Pestet övező, hajózható csatorna építésére, melynek partján gyárak és raktárak épültek volna. Nem feledkezett meg a várost elborító „Rákos poráról" sem, amelyet ligetek, erdők telepítésével akart feltartóztatni.15 0 A Politikai Hetilap közgazdasági arculata még határozottabbá vált az országgyűlés megnyitása után. Keleti újabb cikket írt az „Ipar és vám"151 problémájáról. Egy ország gazdaságának, hatalmának alapja a virágzó ipar. Nemcsak a nyersanyagok feldolgozása miatt szükséges, hanem a lakosság jövedelmének emelésével piacot biztosít a mezőgazdaságnak is. Ezzel viszont vele jár a kereskedelem fejlődése. Ennek tudata vezette „az atyáskodó kormányokat". amikor mindent elkövettek az ipar fejlődése érdekében. „Nem az országok földrajzi, éghajlati, politikai s társadalmi viszonyaival összhangban lévő, természetes alapokon nyugvó iparágak fejlesztése volt a czél, hanem ápolása s pólvázása olyanoknak, melyek meg nem gyökeresedve az államban, csak az összes honpolgárok áldozata árán, a védvámokban fizetett adó által tartathattak tengődő életben." Angliában és Németországban igen jelentős a pamutipar, a nehéziparban pedig a vasipar. Magyarországon a len-, kender-, gyapjú- és selyemipar, viszont „a pamutiparnak nem is mernénk nagy jövőt jósolni". De „egészséges alapokon indult meg" a vas-, bőr-, cukor-, szesz-, üveg-, porcelán- és kőedénygyártás. „Nem a védvám tartja és ápolja" az ipart, hanem az akadályokat kell elhárítani a fejlődés útjából. E tényezők: a rossz közlekedési viszonyok, a pénz csekély volta és lassú forgalma, a közönség gyenge fogyasztó képessége és a hitel hiánya. Csak az egészséges alapokon nyugvó iparágakat szabad fejlesztem. Maradjunk a „.szabad kereskedés", a szabadabb vámpolitika hivei. Törekedjünk az „egvedárusági kiváltságok" meg-146 Uo. 3. sz. 147 Uo. 2. sz. 148 Uo. 5. sz. 149 Uo. 8. sz. 160 Uo. 2. sz. 161 PH, 2. évf. 1. sz. (1866. jan. 1.)
