Századok – 1965
Tanulmányok - Jemnitz János: A béke utolsó hónapja és az Internacionálé összeomlása (II. rész) 92
A BÉKE XJTOLSÓ HÓNAPJA ÉS AZ INTERNACIONÁLÉ ÖSSZEOMLÁSA 101 irányult, hogy a párt érzékelte volna a múló percek jelentőségét. Kuezynski kiemeli, hogy ugyancsak augusztus 2-ra az ifjúsági és tornaegyletek Potsdamba nagy sport- és kultúrmegmozdulást hirdettek. Hasonló sportrendezvényekre készültek a kölniek is. Mindez a vakságra utal. Ezek után került sor július 29-én a Nemzetközi Szocialista Iroda brüsszeli ülésére. Aznap reggel az Humanitében Jaurès az osztrák hadüzenettel foglalkozott. Megállapította, hogy azt semmi sem igazolhatja. Amennyiben a szerb kormányt felelősség is terheli, az ultimátummal szemben kellő engedékenységet tanúsított. Ugyanakkor Oroszországot vissza kívánja tartani a beavatkozástól, támogatná az angol közvetítést, és mindenekelőtt hidegvérre hívja az emberiséget. Jóval erőteljesebben engedi már sejtetni a német kormány bűnrészességét, de továbbra is bízik, hogy a béke és demokrácia diadalmaskodik.131 A Vorwärts ugyancsak a német kormány nagy felelősségét húzta alá. Ezen a napon kaptak nyomdafestéket az emlékezetes sorok: „A császár háborút vagy békét rázhat ki a tógájából."132 Mindez azonban a Vorwärts bizonyos kétségbeesésére, tehetetlenségi érzésére utal, hiszen nem sok reménnyel fordulhattak II. Vilmoshoz, márpedig mégis azt írták, hogy „a jelen helyzetben II. Vilmos kezében van a kibontakozás kulcsa". Ezek után a fenti főszöveggel nem állt teljes összhangban a már ismert kitétel, hogy a népek mozgósítása biztosíthatja csak a békét. A felhívás ilyen módon inkább megnyugtatásként, mintsem mozgósító erővel hatott. S itt megint utalnunk kell arra, hogy e mozgósítást a baloldal részéről sem végezték el. A Sozialdemokratische Korrespondenz, a Gleichheit nem egyedüli bizonyítéka ennek. A szintén baloldali stuttgarti Schwäbische Tagwacht július 28 —29-én ugyan ,,a Világháború szélén" fejléccel jelent meg, ami riaszthatott ugyan, de konkrét program nélkül a hatás nem lehetett túl nagy, még kevésbé tartós.133 A stuttgarti orgánumnál nagyobb befolyása volt a Leipziger Volkszeitungnak. Az ismertetőjelek nem térnek el lényegesen. Július 28-án a lap részletes beszámolót ad a lipcsei tüntetés előkészületeiről, a CGT és a belga szakszervezetek állásfoglalásairól, a brüsszeli tanácskozás egybehívásáról, — s mindennek olyan kicsengést ad, hogy az ilyen tömegtiltakozások eredményesen befolyásolhatják a kormányokat. Ugyanakkor, a másik oldalon, már mint tényt rögzíti a nagyhatalmak mozgósításait. Mindez mutatta, hogy a baloldal látta a háború közeledését, de nem tudott másfajta ellenintézkedéseket megjelölni, mint maga az egész párt. A tüntetéseket minden bizonnyal nagyobb lelkesedéssel szervezték, de ezen túl ők sem kívántak menni — nem látták ennek lehetőségét. S itt nem pusztán arról volt szó, hogy nyomtatásban a baloldal és a centrum közötti felfogásbeli különbségeket senki sem örökíthette meg. Néhány nap múlva a szakadék mindenki számára világossá válik, mikor az elhatározás órája ütött. Ezekben az utolsóelőtti órákban a szétválás nem fejeződött be, kifelé még az egész párt a háborúellenességgel jegyezte el magát. Ez azonban részben már csak a külszín. Míg a baloldal nem értette meg az idők szavát, a pártvezetés bizonytalankodott és mindinkább jobbra csúszott, a párt szélső jobboldala megtette azokat az elhatározó lépéseket, amelyek a 131 Oeuvres de J. Jaurès. IX. köt. 390 — 391. 1. 132 Vorwärts, 1914. jul. 29. ' 133 J. Kuezynski: i. m. 60. 1.
