Századok – 1965

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 993

FOLYÓIRATSZEMLE 1003 anyagot idézni. — G. I. ZLOKAZOV: A petrográdi szovjet létrehozása (103 —111. 1.) részletesen figyelemmel kíséri 1917 február—márciusának eseményeit, s azt vizsgálja, mely petrográdi üzemekben voltak erősek a bolsevikok hadállásai. — Sz. A. ARTYEMJEV: A petrográdi szovjet összetétele 1917 márciusában (112 — 128. 1.) megállapítja, hogy a katonaküldöttek száma igen nagy volt a munkásküldöttekéhez képest, az eszerek és mensevikek itt tudatos politikát folytattak. A munkásküldöttek soraiban pedig sok volt a hivatásos politikus, értelmiségi. A bolsevikoknak viszont szilárd pozícióik voltak a szovjet elnökségében. 1964. 6. sz. — N. F. SZAVIN: AZ uralkodó körök válságának történetéből az Októberi Forradalom előestéjén (3 — 21. 1.) A. I. Verhovszkij hadügyminiszter és M. I. Tyerescsenko külügyminiszter konfliktusának hátterét ismerteti. A kérdésnek Lenin akkor nagy jelentőséget tulajdonított, később a szovjet történetírás nem foglalkozott vele. Verhovszkijt nem sokkal az Októberi Forradalom előtt nevezték ki hadügyminiszterré. Nem akart katonai diktatúrát, de politikailag tapasztalatlan volt, ezért is számított rá a ténylegesen katonai diktatúrát előkészítő Kerenszkij. Persze Verhovszkij is híve volt annak, hogy a forradalmi mozgalommal kemény kézzel kell elbánni. De tisztában volt azzal is, mennyire népszerűtlen a hadseregben a háború, s ezért a békekötés híve volt. A kadetek közt is akadtak, akik ezt felismerték, s azért is kívánták a békét, hogy utána szembefordulhassanak a „belső ellenséggel". A külügyminiszter viszont október 12-én és 16-án két nyilatkozatot is tett a háború folytatása mellett. Október 18-án az Előparlamqnt két javaslat felett tárgyalt a béke és a háború ügyében (s ez a kérdés voltaképpen a forradalmi mozgalom elleni további harc kérdése volt), de sem a háborút, sem a békét sugalmazó javaslat nem kapott többséget. Ezért Miljukov ismét a háború folytatása mellett foglalt állást, amit a mensevikek és eszerek? teljes mértékben elleneztek. Verhovszkij utalt arra, hogy a háború további folytatása elősegíti a bolsevikok hatalomrajutását. A következő két napon folytatódtak a viták, a baloldali kispolgári pártok Verhovszkijt támogatták. Október 24-én az Előparlament meg is szavazta e pártok javaslatát: a nagybirtokot át kell adni a földbizottságoknak, s azonnal meg kell kezdeni a béketárgyalásokat. Kerenszkij azonban közbelépett, s lemondatta Verhovszkijt. Ez a konfliktus mutatja, milyen mélyreható volt a válság a kormányzati körökben, mennyire nem lehet egységes kadet-eszer-mensevik blokról beszélni. Persze a békekötés hívei sem a nép érdekében léptek fel, hanem csak hajlékonyabb módszerekkel akarták az addigi rendszert fenntartani. — I. P. LEJBEROV: A forradalmi helyzet létrejöttéről Oroszországban az első világháború éveiben (1915 július—szeptember) (33 — 59. 1.) úgy látja, hogy 1915 nyarán kezd kialakulni a forradalmi helyzet, az országon nagy sztrájkhullám söpör végig. Minden megmozdulás a cári rendszer ellen irányul. A bolsevikok már az általános politikai sztrájkra készülnek, egyes városokban a sztrájkok már ezt készítik elő, de a kormányzat beavatkozása, a megtorlások, katonai behívások miatt nem sikerül a kirobbantása. Viszont a rendszer ellen irányuló mozgalmak fellendülése azt is mutatja, hogy nem sikerült a mensevikek révén a munkásosztályt a burzsoá befolyása alá vonni. — I. N. VLAGYIMIRCEV: A szovjet társadalom történetével foglalkozó művek szemléje 1962 — 1963-ban (132-148. 1.) áttekinti az ebben a két évben megjelent könyveket és fontosabb tanulmányokat. Kiemeli azt a pozitívumot, hogy már vannak összefoglaló munkák is egyes korszakokról vagy kérdésekről, mint maga a Forradalom, a polgárháború, a munkásosztály vagya parasztság fejlődése, a Nagy Honvédő Háború, de az első ötéves tervek, az iparosítás korszaka még mindig eléggé kidolgozatlan. — I. M. KRASZNOV: A Szovjetunió történetének tanulmányozása az Egyesült Államokban : néhány tény és adat (166 —183. 1.) hasznos áttekintést nyújt a Szovjetunió történetével foglalkozó nagy kutatóintézetekről, a szakemberképzés nehézségeiről, az ezzel a kérdéssel foglalkozó folyóiratokról, ilyen tárgyú tudományos konferenciákról. A különböző monopóliumok meglehetősen hagy segélyt juttatnak az intézeteknek, s ugyanakkor az állam is beleszól a kutatások irányításába. Az intézetekben folyó munka eredményei persze az állam szempontjából is felhasználhatók. Az egész tevékenység alapvető kritériuma a kommunistaellenesség. — N. ZEITSCHRIFT FÜR GESCHICHTSWISSENSCHAFT 1964. 5. sz. — A folyóirat ezt ós a következő számát az első világháború kitörése 50. évfordulójának szentelte. WILLIBALD GUTSCHE: Először Európa — aztán a világ (745 — 767. 1.) rendkívül differenciált, egészen a különböző ipari ós pénztőkés csoportokig, azok bonyolult és változó érdekhálózatáig lenyúló elemzését adja a német imperializmus első világhábonís célkitűzéseinek. A fő stratégiai célkitűzésben, Németország először európai,