Századok – 1965

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 993

FO L YÓIR ATSZEMLE 993 kezes rendszerét mutatják. A csontvázas és az égetéses temetkezés egymásmellettisége vagy új népesség feltűnésével, vagy az öregebb és fiatalabb generáció temetkezési szokásának differenciálódásával magyarázható. — B. B. A magyar folyóiratszemlót összeállították Bellér Béla (В. В.), Sz. Ormos Mária (О. M.), Szabó Miklós (Sz. M.) és Vörös Károly (V. A'.). KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOK VOPROSZI ISZTORII 1964. 9. sz. -JE. A. SZTYEPANOVA és I. A. BAH: A Főtanács, a Nemzetközi Munkásszövetség vezető szerve (3 —15. 1.) az I. Internacionálé évfordulója alkalmából összefoglalják a Főtanács és ezen belül az állandó bizottság szerepót, kimutatják Marx tényleges irányító szerepét, s hangsúlyozzák, hogy a Főtanács minden vitás kérdésben a munkásosztály nemzetközi egységének fenntartását szorgalmazta. — I. A. KIRILIN: A Szovjetunió külpolitikája a nagy évtizedben (16 — 35.1.) az 1953 — 1964 közti évtized fejlődését tekinti át, ezen belül kót szakaszt különböztet meg, az első 1958-ig terjed, s az országon belül a szocializmus felépítésének a befejezését jelenti. Külpolitikailag ennek a szakasznak a fő tartalma a háború elhárítása, a különböző háborús tűzfészkek felszámolása, ahogy azt a tanulmány sorra megmutatja. Már ekkor jelentős erőeltolódások mentek végbe. 1950-ben a világ ipari termeléséből a szocialista tábor részesedése 20%-ot tett ki, 1959 elején viszont már 33%-ot. Az 1959-cel kezdődő szakaszban ez a fejlődés tovább haladt, 1963-ra a szocialista tábor részesedése már 38%. 1953-ban a Szovjetunió ipari termelése az Egyesült Államok ipari termelésének 30%át tette ki, 1963-ban 65%-át. Ebben az új szakaszban a feladat már a háborúnak a kizárása volt. A két szakaszon belül a szerző nyomon követi a szovjet külpolitika viszonyát a szocialista tábor egyéb országaihoz, a teljes egyenjogúság kialakulását és a gyarmati népek nemzeti szabadságmozgalmához való viszonyát. A szovjet külpolitika legjelentősebb eredményei közé sorolja a részleges atomcsend-egyezményt, a teljes leszerelésre irányuló szovjet javaslatot, valamint a vitás területi kérdések békés rendezésére irányuló javaslatot. — Sz. P. TYÍTARKNKO: À bolsevizmus létrejötte (36—46. 1.) az SzKP készülő hat kötetes tudományos története első kötetének a megjelenése alkalmából ismerteti ezt a kötetet, amely az 1903-asII. kongreszszusig tárgyalja a párt történetét, ill. ennek előzményeit. A szerző áttekinti a lenini periodizáció alapján felépített kötet fő eredményeit, s hangsúlyozza, hogy ez a munka leszámol a régebbi helytelen értékeléssel, amely pl. a narodnyik mozgalmat igen szűkkeblűen tárgyalta. — JE. V. RUDAKOV: A Bolgár Népköztársaság mezőgazdaságának szocialista átalakítása (47 — 56. 1.) áttekinti a mezőgazdasági termelőszövetkezetek fejlődésének fő állomásait. Bulgária már a felszabadulás előtt is a kisparaszti tulajdon hazája volt, nagybirtok alig létezett. (Az 1946-os földreform csak a művelhető terület 4,1%-át érintette.) Ezért már 1944 előtt jöttek létre termelőszövetkezetek, de még teljesen kapitalista alapon, egyesekben a jövedelem 44%-át osztották szét a végzett munka szerint, 46%-át a behozott föld nagyságának megfelelően, másokban pedig a tagok munkabért kaptak ós a jövedelem 85%-át a föld szerint osztották szét. A felszabadulás után indult meg a szocialista szövetkezeti mozgalom, 1945 áprilisában törvényt hoztak a termelőszövetkezetekről, 1947-ben már megtartották a szövetkezetek első országos konferenciáját. Az önkéntesség elvének megsértése terén elkövetett hibákat 1951-ben felszámolták, 1952-re a szocialista szektor már a gabona vetésterületének 58%-ára terjedt ki, 1959-ben pedig a művelés alatt álló földterület 98,1%-a a szövetkezetek kezében volt. 1 290 000 parasztgazdaságot sikerült 1963 elejére (a kisebb termelőszövetkezetek összevonása után) 1080 szövetkezetben egyesíteni. 1963. január 1-től az állam biztosítja a szövetkezeti tagok bizonyos jövedelemminimumát, a szövetkezet jövedelmétől függetlenül. — V. P. DMITRENKO: A szovjet állam harca a falusi piac meghódításáért a Nep első éveiben (57 — 71. 1.) az 1921 — 1924 közti időszakban vizsgálja az állami, szövetkezeti és magánkereskedelem arányának a változását. A kormányzat jelentős támogatást nyújtott az állami ós szövetkezeti kereskedelemnek, lehetővé tette, hogy a piaci árnál ^valamivel alacsonyabb áron árusíthasson. így 1923 —1924 során a fogyasztási szövetkezetek hálózata a négyszeresére nőtt. 1924. április 1-én a magánkereskedelem részesedése a falu piaci forgalmában 66,9% volt (városban ugyanekkor 92,7%), az állami kereskedelemé 1%