Századok – 1965
Tanulmányok - Jemnitz János: A béke utolsó hónapja és az Internacionálé összeomlása (II. rész) 92
Jemnitz János : A béke utolsó hónapja és az Internacionálé összeomlása (II. rész) Az osztrák és magyar párt útja a háború ellenzésétől a háború helyesléséig Július 27—28-án bekövetkezik az első nagy fordulat az Internacionálé életében. Július 25-ig, az ultimátum elküldéséig az Internacionálé pártjai nagyjából egyforma hangnemben ítélték el a bécsi kormányt, adtak hangot a nemzetközi szolidaritásnak. Július 25-e után az osztrák szocialisták hangja eltompult, s noha az ultimátumot elmarasztalták, több bíráló elem tűnt elő a szerbekkel szemben, s a szerb válasz megérkezte előtt már egyszerűen csak elhárítják magukról a felelősséget, de nem helyeznek kilátásba semmiféle proletár ellenakciót, sőt az Internacionálé együttes fellépését sem sürgetik, ebben sem bíznak. Már a július 23 — 25-iki szakaszban szembetűnő volt a német és osztrák, magyar párt eltérő magatartása a tömegek mozgósításában. Ez részben arra vezethető vissza, hogy a Monarchia pártjaira közvetlen felelősség nehezedett, megtorlás fenyegette őket, míg a németeket nem. Igaz az is, hogy a németeknek még lehettek illúzióik a német kormány háborús szándékairól, ezek befolyásolhatóságáról, míg a bécsi agresszivitás nyíltan megmutatkozott. Az osztrákoknál ezenkívül jelentkezett a birodalom összeomlásától való félelem is. Az eltérésnek azonban volt egy további oka is. Július 25 —29-e között a német párton belül ideiglenes hatalmi-erőeltolódás állott be, minthogy a jobboldali irányzat legbefolyásosabb képviselői, Scheideman, Ebért és Molkenbuhr egyaránt szabadságon, Berlintől távol voltak.9 6 Ily módon H. Haasenak, a bal-centrum vezetőjének átmenetileg kezdeményező és elhatározó szerepe volt. Minthogy Haaseban volt a vezetőségen belül leginkább meg az internacionalizmus érzése, részben ezzel magyarázható, hogy míg az osztrák párt a történeti pillanatokban derékban megroppant, a német szociáldemokraták harcos felhívásokat adtak ki. (A német párt helyzetét ugyan könnyítette, hogy az állami keretek sorsa nem állt közvetlen veszély előtt.) Az Arbeiter Zeitung már ismertetett július 25-i számában az osztrák párt a háború ellen szólt, s Ausztria demokratikus megreformálását hirdette. De már ekkor aggodalmaskodott, hogy a háborús állapotok beköszöntével egyúttal megkezdődik az ügyészek, a cenzúra, a rendőrség uralma — ami a tiltakozások elfojtását vetíti előre. Július 26-án a Monarchia szocialistáinak tudomásul kellett venniük a háború tényét. A teljes eszmei fordulat azonban nem ekkor következett be náluk. A Népszava július 26-iki cikke még tartalmazza a bíráló elemeket, s még nem ütköztek ki a sovinizmus halálos betegségének szimptomái. A „Kitört a háború" című vezércikkben ez állt: „Amitől az ország népe hetek óta tar-96 C. Schorske: i. m. 286. 1. — (támaszkodik Scheidemann ós Ebért memoirjaira).
