Századok – 1964
Tanulmányok - Pražák; Richard: A református magyar értelmiség Cseh- és Morvaországban a cseh nemzeti megújhodás kezdetén 3
A REFORMÁTUS MAGYAR ÉRTELMISÉG CSEH- ÉS MORVAORSZÁGBAN 15 gyülekezetek azonban anyagi szempontból sem ígértek rosszabb bevételt,, sőt fordítva, első ajánlatuk több volt, mint csalogató. Ezek a körülmények okozták, hogy 1782/1783 fordulóján a pataki diákok közül egy sor pályázó jelentkezett a cseh tartományokban levő helyekre. Sokan először a szlovák városokba, Selmecbányára, Besztercebányára utaztak, hogy ott szlovákul megtanuljanak, heten 1782 karácsonya után egyenesen Morvaországba mentek csehül tanulni.3 4 Ennek a hét magyar diáknak morvaországi tartózkodásáról semmit sem tudunk, de maga az a tény, hogy a pataki diákok közvetlenül cseh környezetben tanultak csehül, mutatja, hogy a cseh protestánsok szorosan együttműködtek a sárospataki református kollégiummal, ahonnan a magyar lelkészek túlnyomó része a cseh tartományokba ment. Segítségükre volt ebben — Őri Fülep közlése szerint — „egy betsületes lutheránus iffju Trencsén vármegyéből való 's ahoz képest épen a' cseh 's morva dialectuson szólló".3 5 A szlovák kálvinistáktól a magyar diákok megtanulhatták a beszélt szlovák nyelvet, ez azonban azután Cseh- és Morvaországban nem volt elegendő. Ha haza írt levelükben panaszkodtak, hogy a szlovák és a cseh nyelv nem hasonlít egymásra, akkor nyilvánvalóan a keletszlovák nyelvjárásról volt szó, amely nemcsak a cseh nyelvtől, hanem a nyugati szlovák nyelvjárástól is erősen különbözött. Ennek ellenére a pataki diákok ezen a módon legalább elemi nyelvi ismereteket szereztek, s ez elengedhetetlen feltétele volt a cseh tartományokban való sikeres működésüknek. A legtöbb magyar református lelkész 1783-ban ment a cseh tartományokba. Balla István és Csider Imre után, akik januárban a Brünn melletti Vanoviceba és a Caslav melletti Semtesbe mentek, áprilisban költözött a Poliöka melletti Telecbe Gaál István és a Trebechovice pod Orebem melletti Klasterba Bacsa Máté, majd májusban négytagú csoport ment Közép-Csehországba,: Végh János a Mélník melletti Libisbe, Szalay József Lysa nad Labembe, Kovács András a Cesky Brod melletti Kselybe, Szeremlei István Velimbe. Ezzel a csoporttal jött Molnár Péter is, aki Kelet-Csehországban a Clirudim melletti Loziceban telepedett le. Valamennyi lelkész tiszta magyar vidékről való volt, ennek ellenére igen gyorsan beleélte magát a cseh környezetbe; Végh és Szalay cseh könyvek szerzőivé lettek; Molnár Péter utódai mai napig is ott élnek. Tizenhárom tógátust Kovács Ferenc vitt ki május végén Sárospatakról. Első működési helyük Kelet-Csehországban a Litomysl melletti Sloupnice (Breznai János) és Prosec (Toronyai Miklós), Chrudim melletti Dvakaöovice (Sallai János), a Píelouc melletti Bukovka (Kazai János), a Policka melletti Borová (Márton Dániel), Közép-Csehországban pedig Sány (Szeremlei Sámuel), Horatev (Baka László), Libice (Tardy Mózes), a Nymburk melletti Chleby (Turóczi János), a Podêbrad melletti Velenice (Beréti István), a Kutná Hora melletti Mocovice (Akos András) és a Benesov melletti 34 Lodányi Gaál és Bacsa Máté előrehaladásáról a szlovák nyelvtanulásban Selmecbányán Szalayt az ottani szuperintendens, öernansky tájékoztatta 1782. szept. 23-án kelt levelében, TIREKL Sárospatak A XVIII 6749. Besztercebányán öt magyar hallgató tanult szlovákul, amit részletesen megírt egyikük, Végh János a Nachricht von der Entstehung der reformirten Kirchen-Gemeinden in Böhmen с. munkájában. Arról a hét pataki diákról, aki Morvaországba ment csehül tanulni, Szalay emlékezik meg Kovács Ferenchez és Slachta Pálhoz 1783. jan. 6-án és Blazsek Mihályhoz 1783. jan. 7-én írt levelében, Sz. más., TIREKL Sárospatak А XIX 6978. 35 Ld. Őri Fülep Gábor Szalayhoz intézett levelét Sárospatak 1783. febr. 19. Uo. А XIX 7021.
