Századok – 1964
Tanulmányok - Pražák; Richard: A református magyar értelmiség Cseh- és Morvaországban a cseh nemzeti megújhodás kezdetén 3
36 PICHARD PRAZÁK mutattak az ezeken az iskolákon való tanulás iránt és arra számítottak, hogy fiaikat az alumnátusokban helyezhetik el, ami abban az időben az egyedüli lehetőséget jelentette a szegényebb jobbágyok részére, hogy gyermekeiket kitaníttathassák. Kovács Ferenc már Csehországból a tiszántúli szuperintendensnek, Szilágyi Sámuelnek írt első híradásában megemlítette a cseh jobbágyoknak azt a törekvését, hogy gyermekeiket Magyarországra küldjék tanulni és ott számukra valamelyik református kollégium alumnátusában ellátást szerezzenek. Ezt az óhajt Kovács a tiszáninneni szuperintendenssel, Szalay Sámuellel is közölte, Szalaynak pedig Kovács előtt már Blazsek írt, hogy szívesen küldene a debreceni vagy a losonci iskolába a morvaországi Javornikról jobbágyfiúkat.10 5 Még Blazsek és Kovács leveleit megelőzőleg maguk a helvét hitvallású cseh jobbágyok tárgyaltak gyermekeik református iskolában való tanulásáról a magyar kálvinista egyház ágenseivel.10 6 Főképpen Debrecenről volt szó, mert ennek a cseh reformátusok körében kiemelkedő híre volt. Hála kezdeményező tárgyalásuknak, amely bizonyítja, hogy milyen erőfeszítéseket tettek a cseh jobbágyok gyermekeik magasabb műveltsége érdekében, a magyar reformátusok hozzájárulásával már 1782 őszén hét gyerek indult el Debrecenbe tanulni (3 Cseh- és 4 Morvaországból). A türelmi rendelet kiadása után ezeknek az első cseh tanulóknak a magyarországi kálvinista iskolákra történő elmenetele nem ment nehézségek nélkül, mert 1782 novemberében Komáromban feltartóztatták őket és a megyei hatóság vizsgálatot indított, mert nem volt engedélyük a katonai hatóságoktól, és meggyanúsította őket, hogy a katonai összeírás elől szöktek meg. A komáromi alispán, Bossányi Imre azonnal jelentést tett a magyar helytartótanácsnak, az közvetlenül a császárnak tett jelentést, és a cseh-osztrák udvari kancellária elnöke, Kolovrat gróf már december közepén meghagyta a cseh guberniumnak, hogy vizsgálja ki gondosan az egész ügyet és igyekezzék a következő alkalommal megakadályozni, hogy a cseh tanulók magyar kálvinista iskolába menjenek tanulni.10 7 A rendelkezés ellenére sem sikerült teljesen megszüntetni az akciót, és az államhatalom főképpen nem tudta elcsípni valamennyi cseh diákot, aki Magyarországra ment tanulni. Nagy segítséget jelentett ezen a téren a magyar kálvinisták által — túlnyomórészt az állami hivatalok tudta nélkül — nyújtott támogatás. 1783 elején Morvaországból 3 gyerek ment Losoncra tanulni, ugyanebben az időben tárgyaltak cseh tanulóknak a sárospataki alumnátusba való felvételéről. 1783. január 14-én elhatározták, hogy 3 — 3 diákot vesznek fel Cseh- és Morvaországból, a miskolci református középiskola is elhatározta, hogy alumnátusába 4 cseh diákot vesz fel, ugyancsak paritásos alapon kettőt Cseh- és kettőt Morvaországból. A cseh diákok losonci, miskolci és sárospataki ingyenes ellátása főképpen a tiszáninneni szuperintendens, Szalay Sámuel érdeme volt, aki ezt már 1782 novemberében megígérte Blazsek Mihály£ 105 Ld. Kovács Szilágyihoz intézett levelét, Krouna, 1782. nov. 16. TREKL Debrecen, Püspöki iroda iratai, 1782/33. Kovács levele nem említi meg Szalayt, de Szalay megemlékezett róla Szentgyörgyihez, a sárospataki kollégium rektorához írt levelében, Miskolc, 1782. nov. 25. A sárospataki református kollégium könyvtárának kézirattára Kt. 864/101. Blazsek 1782. aug. 16-i, Szalayhoz intézett levelének másolata megtalálható Szalay naplójában 1782. szept. 2-nál, TIREKL Sárospatak A XIX 6872. 106 Vö. pl. Mihályfalvi János levelét id. Ráday Gedeonhoz Pozsony, 1782. nov. 6. RKK Budapest, 1338. 107 Az egész eset iratanyaga SÚA Prága, Ö G. Publ. 1774—1783. G 1, 161. sz. a. található.
