Századok – 1964
Történeti irodalom - Szemere Vera: Az agrárkérdés 1918–1919-ben (Ism. Szuhay Miklós) 236
236 TÖRTÉNETI IRODALOM 236: Bár a szerzőnek kevéssé sikerült — a századfordulón kibontakozó agrárius Széchenyi-kultusz kivételével — a korabeli társadalmi-politikai viszonyok oldaláról közelíteni meg az ezek befolyása alatt létrejött műveket, — megállapíthatjuk, hogy ezek egyenkénti elemzése során mindig tisztázza az író osztályhelyzetét és politikai pártállását, s állásfoglalásai mögött rámutat a háttérben meghúzódó osztályérdekekre. Kár, hogy ezek a fontos utalások igen sokszor a kötet végén különválasztva közölt, s így nehezen kezelhető jegyzetekben vannak elrejtve. Igen hasznos viszont, hogy egyes, Széchenyivel foglalkozó fontosabb művek korabeli, számos vonatkozásban rendkívül jellemző és tanulságos sajtóvisszhangját behatóan ismerteti. A könyvben az a módszer érvényesül, hogy a szerző megjelenési sorrendjükben sorra veszi a Széchenyi-irodalom általa kiválasztott termékeit, s ezek egyenkénti elemzéseit mozaikszerűen egymás mellé rakja. A kiegyezési és századfordulói periódushatárok által természetesen adódó három időszak Széchenyi-irodalmának ily módon történő tárgyalása során hiányzik az egyes műveken felülemelkedő, szélesebb horizontéi, átfogó áttekintés. A Széchenyi-irodalom itt elemzett termékei sokszor egyenként is számtalan vonatkozásban szólnak hozzá Széchenyi hatalmas életművéhez, s az egyes kérdések az újabb és újabb művek elemzése során, ha esetleg más-más megvilágításban is, ismételten visszatérnek. Érdemes lett volna tehát a Széchenyi-ábrázolásnak az egyes művek elemzésén alapuló vertikális vizsgálatát kiegészíteni a Széchenyi-ábrázolás problémái horizontális vizsgálatával. Ez esetben világosabban kitűnt volna, hogy a nemzeti függetlenség ós polgárosodás sokrétű, alapvető kérdéskomplexumaiban hogyan viszonyult a tárgyalt kor Széchenyi politikai örökségéhez. Egy ilyen, nemcsak a műveket, hanem a problémákat is áttekintő módszer esetén nem sikkadhatott volna el például egy olyan igen lényeges kérdés vizsgálata, mint az, hogy a dualizmus kora a nemzetiségi politika tekintetében hogyan fogta fel viszonyát a Széchenyi által képviselt elvekhez. Varga Zoltán könyveben sok évi fáradságos munka eredménye fekszik. Hatalmas anyagot dolgozott fel, s példamutatóan utat vágott a további szorgalmas kutatások számára. Elemzéseinek finomsága számos ponton ragadja magával az olvasót. A szép kiállítású munka a Magyar Történelmi Társulat tudománytörténeti tanulmánysorozatának immár harmadik kötete. A sajtóhibákkal azonban a nyomda takarékosabban bánhatott volna. Tilkovszky Lóránt SZE3IERE VERA: AZ AGRÁRKÉRDÉS 1918-1919-BEN (Budapest, Kossuth Könyvkiadó. 1963. 272 1.) A magyar marxista történetírás hosszú ideig nem foglalkozott kellőképpen az 1918—1919-es forradalmak problémáival, még kevésbé agrárpolitikai kérdésekkel. Az utóbbi években e téren is örvendetes változás következett be. E ténynek a kifejezése Szemere Vera: „Az agrárkérdés 1918—1919-ben" c. munkájának megjelenése is. A szerző fő mondanivalójának bevezetéseként a szociáldemokrata párt agrárprogramjának a századforduló utáni vitáját tárgyalja. Ennek keretében kerül sor a parasztság helyzetének vizsgálatára, amelynek alapján rámutat a falvakban kialakult ellentmondásokra, úgymint: az egész parasztság ellentéte a földbirtokos osztállyal, a feudális maradványok megszüntetéséért és a nincstelen agrárproletár ós szegényparasztság ellentéte a bérmunkát kiuzsorázó jómódú parasztsággal. Hogy a parasztság kiéleződött forradalmi harcának mi lesz az eredménye, az jórészt attól függött, hogy a munkáspárt, azaz a szociáldemokrata párt, milyen magatartást tanúsít az agrárkérdésben. Tekintve, hogy a szociáldemokrata párt nem készült forradalomra, a parasztság szövetségesként való megnyerését sem tekintette feladatának, és így a párt még agrárprogramot sem dolgozott ki. E fejezettel kapcsolatban — amely egyébként rövid, összefoglaló jellegű — hiányolnunk kell a parasztság háború alatti helyzetének vizsgálatát. Enélkitl, még ha később történnek is utalások arra, nem válik érthetővé sem a szociáldemokrata, sem pedig a más pártok álláspontjában végbement változás, még kevésbé a parasztság körében bekövetkező forradalmasodás. A következő, és egyben a könyv egyik főfejezete is, az agrárproblémák a polgári demokratikus forradalomban. A forradalomnak a falvakra gyakorolt hatását illetően arra mutat rá, hogy a parasztság egyrészt a helyi hatóságokat támadta meg, másrészt a y /
