Századok – 1964
Tanulmányok - Molnár Erik: A marxizmus szövetségi politikája (I. rész) 943
'954 MOLNÁR ERIK területileg is korlátolt maradt. A gyáripar főleg a Rajnavidéken : Kölnben,. Elberfelden, Barmenben, Solingenben stb. és mellettük Berlinben, Poroszország fővárosában, meg Szászországban fejlődött ki. A legtöbb városban továbbra is a kézművesipar uralkodott. Ennek megfelelően a Kommunista Kiáltvány az akkori németországi viszonyok tulajdonképpeni társadalmi alapjának a kispolgárságot tekintette. A 40-es években az erősödő német burzsoázia, porosz vezetés alatt, harcot indított a politikai hatalomért. Arra törekedett, hogy a feudálisán szétforgácsolt Németországot (Ausztria kizárásával) egyetlen nemzetben és szövetségi német államban egyesítse, amely a Poroszországban létesítendő alkotmányos monarchia vezetése alatt áll. „Liberális" programjában a sajtószabadság, az esküdtszék és polgárőrség felállítása mellett elsősorban az össznémet törvényhozó parlament összehívása szerepelt. Az utóbbi feladata lett volna a német egység létrehozása. A burzsoázia követeléseit a kispolgárság és a proletariátus is támogatta. Az utóbbi akkor még nem volt képes önálló politikát folytatni. A német proletariátus akkori állapotát Engels így jellemzi : „megszokta a teljes szellemi alárendeltséget, szervezetlen volt, sőt képtelen önálló szervezkedésre, csak homályosan érezte érdekei mély ellentétességét a burzsoázia érdekeivel. . . politikailag a burzsoázia után kullogott".3 1 A burzsoázia vezette mozgalomhoz a parasztság, sőt, az árutermeléshez fűződő érdekeitől ösztönözve, a kisebb nemesség is csatlakozott. így egyidőre egységes front alakult ki a feudális abszolutizmus ellen, amely egyedül a nagybirtokosokra és a bürokrácia meg a tisztikar vezető rétegére támaszkodhatott. A burzsoázia el akarta kerülni a forradalmi megrázkódtatásokat. Abban bízott, hogy, kihasználva a porosz kormány pénzügyi nehézségeit és élve a rendi gyűlésen a kölcsönfelvétel megtagadásának jogával, békés és törvényes eszközökkel is kivívhatja követelései teljesítését. Ezt a számítást azonban keresztülhúzta a párizsi februári forradalom. A februári forradalom hatására ! országszerte tömegmozgalmak törtek ki. Itt-ott, mint Kölnben március 3-án, , a munkások tüntetését a Kommunisták Szövetségének tagjai vezették. A fal- i vakban a mozgalom egyfajta parasztháborúba ment át. A parasztok lerázták magukról a feudális terheket, vagy legalább azoknak nagy részét. A megfélemlített kormányok egymásután kapituláltak a tömegmozgalom, illetve a tömegmozgalom élére sodródott burzsoá ellenzék előtt. J Poroszországra március 18-án került a sor. Ezen a napon Berlinben spontán tömegfelkelés tört ki, amelyben gyári munkások, mesterlegények, | kisiparosok, diákok vettek részt, A fegyveres barrikádharc a királyi csapatok visszavonásával és a felkelők győzelmével végződött. Az abszolút monarchia ' összeomlott. Március 29-én IV. Frigyes Vilmos porosz király kénytelen volt felelős, alkotmányos kormányt kinevezni a burzsoá ellenzék vezetőiből. A kormány elnöke, Camphausen és másik kiemelkedő tagja, Hansemann, személyükben ugyanazt a vasútépítő, banküzér, kereskedő pénz arisztokráciát, a burzsoáziának ugyanazt a csoportját képviselték, amely Franciaországban a júliusi forradalom után került hatalomra, s amelyet ott éppen a februári forradalom fosztott meg a politikai hatalom monopóliumától. Camphausen és Hansemann a fejlett Rajnavidék gazdasági életében játszott szerepet. Annakidején mind a ketten támogatták Marx Rheinische Zeitungját. (Hansemann 31 Engels : Marx és a „Neue Rheinische Zeitung". Lásd fentebb i. h. 6. köt. 4. 1.
