Századok – 1964
Tanulmányok - Molnár Erik: A marxizmus szövetségi politikája (I. rész) 943
'952 MOLNÁR ERIK szakok párizsi német fiókegyletévé vált és az utóbbival együtt vett részt az 1839. évi párizsi puccskísérletben. A vereség következtében az Évszakokkal együtt az Igazak Szövetsége is széjjel hullott, de csakhamar újjáalakult és központját Londonban állította fel. Rövidesen helyreállott a párizsi szekció is, és új szekciók jöttek létre, különösen Németországban, amely 1839 után kezdett a Szövetség figyelmének központjába kerülni. Ebben az időben, 1845 —46-ban terjedtek el a Szövetségben Karl Grün „igazi szocializmusának" tanai, aki szintén elutasította a munkásság részvételét a polgári forradalomban, a politikai átalakulásért és a demokratikus szabadságjogokért vívott küzdelemben.27 Ezt a szervezetet alakította át Marx és Engels 1847-ben a „Kommunisták Szövetségé"-vé, miután az Igazak Szövetségének londoni központja és párizsi szekciója késznek nyilatkozott nézeteiket elfogadni. A Kommunisták Szövetsége alapszabályai és céljai szerint nemzetközi szervezet volt. Arra törekedett, hogy „minden ország munkáspártjainak leghatározottabb, szüntelen továbbhaladásra ösztökélő részét" alkossa. Ténylegesen azonban, mint erre Engels is utalt,2 8 egész fennállása alatt a német kommunisták nemzetközi pártja maradt. Tagjainak túlnyomó többsége emigrációban élő, vagy hazájában dolgozó német munkás volt, és a Szövetség gyakorlati tevékenysége lényegében a német munkások körére szorítkozott. A Kommunisták Szövetsége Marx és Engels személyében kitűnő vezetőkkel rendelkezett. De, mint pártszervezet, a német forradalom kitörésekor, amely megalakulását alig néhány hónap múlva követte, még túl gyenge és tökéletlen volt. Ennél persze az akkor társadalmi viszonyok is meghatározd szerepet játszottak. Amikor a forradalom kitört, a Szövetségnek Németországban, a hazatért emigránsokkal együtt, legfeljebb néhány száz tagja volt,, akik között, mint Engels írja, mindössze 25 félig-meddig képzett ember akadt.2 9 A tagság nagyrésze és maga a vezérkar mesterlegények bői állott, akikben még elevenen éltek az Igazak Szövetségéből származó különféle, céhes, összeesküvő, vagy a polgári politikai mozgalommal szembehelyezkedő hagyományok. Az Igazak Szövetsége a 40-es években eleinte ellentétes szövetségi politikát folytatott azzal, amelyet Marx és Engels elméletileg képviselt és gyakorlatilag megvalósított. Továbbra is szoros kapcsolatot tartott fenn a franciaországi titkos babouvista társaságokkal, viszont az angol chartistákkal, azon a címen, hogy nem forradalmárok, egészen 1845-ig (a „Testvéri Demokraták" megalakulásáig), nem volt hajlandó felvenni a kapcsolatot. Ezzel szemben Engels a francia szocialista-demokraták lapjának, a La Réforme-nak és a chartisták orgánumának, a The Nothern Star-nak volt a munkatársa és Marxszal együtt baráti viszonyt alakított ki a két legális demokrata lap szerkesztőjével, Floconnal és Harney-vel. A francia kispolgári és az angol munkásdemokratákkal való együttműködés mellett Marx és Engels olyan szervezetekben is aktív szerepet vitt, amelyeknek a demokraták osztálykülönbség nélkül tagjai voltak. Ilyen volt a Brüsszelben 1847-ben megalakult Nemzetközi Demokrata Társaság, amelynek Marx alelnöke lett. Ennek tagjai belgák 27 Lásd ezekhez különösen: Enqels: A „Kommunisták Szövetsége" történetéhez. Marx és Engels művei. 16. köt. 1. rész. 208. kk. 1. az első orosz nyelvű kiadásban. 28 Lásd Engels: Marx és a Neue Rheinische Zeitung. Uo. 6. köt. 3.1. 29 Engels levele Marxhoz 1851. júl. 20. körül. Marx—Engels: Válogatott levelek. 58.1.
