Századok – 1964
Tanulmányok - Pamlényi Ervin: Molnár Erik történetírásáról 931
942 PAMLÉNYI ERVIN : MOLNÁR ERIK TÖRTÉNETÍRÁSÁRÓL tették. Itt most — befejezésül — két olyan jellemző tulajdonságára emlékeztetnénk, amelynek történetírásunk további fejlődésében a legnagyobb jelentőséget tulajdonítunk. Az egyik: merészsége, bátorsága az új problémák megragadásában és ennek következtében kialakult gondolatébresztő hatása. Friss, mozgékony szelleme, ez a „nyugtalan erő", a valóság megismerésében egyre mélyebbre és egyre nagyobb távlatokra pillant át. A magyar marxista történettudománynak, Szabó Ervinen és Révai Józsefen kívül, nem volt még egy eimyire élesztő hatású szuggesztív erejű gondolkozója, akinek szava ilyen élénk helyeslést vagy éppen ellentmondást váltott volna ki, akinek írásai így felpezsdítették volna az elvi, elméleti kérdések iránti érdeklődést. Marxista történettudományunk további fejlődése, mai reneszánszának folytatása nem kis mértékben függ attól — otthonossá válik-e történetírásunkban az a merészség, bátorság, amelyre Molnár Erik ma is követendő példát nyújt. A másik: pártossága, ami nagyon nyersen kimondva annyit jelent, hogy a tudományt mindig alárendelte a politikának. A polgári történetírók erről az egyszerű tényről mindig olyan álszent képmutatással beszéltek, mintha nem szolgálták volna, közvetve vagy közvetlenül, nem az óriási kizsákmányolt többség, hanem éppen egy szűk, kizsákmányoló kisebbség érdekeit. A marxista politika szolgálata Molnár Erik számára vérébe átment, mindennapos gyakorlat volt: ,,. . . a tudomány proletár pártossága — írja egy helyen — nem jelenti szolgaságát, amint a tudományt polgári öncélúsága nem jelenti szabadságát. Ellenkezőleg, a tudományt éppen proletár pártossága szabadítja fel abból a méltatlan szolgaságból, amelybe a polgári viszonyok, az öncélúság leple alatt süllyesztették." Ugyanitt azt is hangsúlyozza, hogy nincs az a napi feladat, amely azt kívánná a tudománytól, „hogy a tárgyi igazságtól egy tapodtat is eltávolodjék". Lenin klasszikus munkája, „A kapitalizmus fejlődése Oroszországban", azért is csodálattal tölti el, mert „ragyogó példája a tárgyilagosság és pártosság egyesítésének. Ragyogó példája annak, hogyan kell azt a teoretikus feladatot, amelyet a politikai helyzet napirendre tűzött, 1 a valóság legtárgyilagosabb elemzése útján úgv megoldani, hogy a megoldás a további gyakorlat sziklaszilárd alapját alkossa." A tudománynak ebben, a lenini értelemben felfogott pártossága Molnár Erik történetírásának másik jellemző tulajdonsága; s marxista történetírásunk további fejlődésének feltételét éppen a tudományos bátorságnak és az ilyen értelemben felfogott pár- , tosságnak egyesítése képezi. * Így növekedett, gazdagodott Molnár Erik történetírása a magyar marxista történetírás fejlődésével együtt. Osztozott sorsában, az elnyomatásban, az ellenforradalom nehéz évtizedei alatt, felszabadulásában és ki virágzásában 1945 után, megpróbáltatásaiban és hibáiban a személyi kultusz idején. De munkássága leginkább mégis a mostani időszakkal nőtt össze, szelleme ennek légkörében otthonos. Neve most már ezzel, marxista történetírásunk megújulásával forrt össze, s reméljük, ennek lesz tovább is mestere, éltetője, a régi» fiatalkori lendülettel, még hosszú-hosszú esztendőkön át.
