Századok – 1964
Tanulmányok - Mickun; Nyina: A Mesta a XVIII. században 74
84 X VIVA ШСКГХ A spanyolországi agrárviszonyok történetének elégtelen tanulmányozása folytán nem látunk világosan az olyan alapvető fontosságú kérdésben sem, mint amilyen a földtulajdon megoszlása. Altamira y Crevea, az egyik legnagyobb spanyol történész, továbbá a „Spanyolország és Amerika társadalom- és gazdaságtörténete" szerzői hoznak ugyan adatokat a földmegoszlásra, de nem közlik forrásaikat. A cortesek gyorsírásos jegyzőkönyveiben ugyanezeket a számadatokat találtuk, de kiderült, hogy ezek csak egyházi, senori és királyi joghatóság alá tartozó földekre jellemzőek, és ezekre is csak a szántóföldekkel kapcsolatban.44 Márpedig a joghatóság és a földtulajdon távolról sem azonos fogalmak, éppúgy, mint ahogy a szántóföld megoszlása sem jellemző az egész földbirtokmegoszlásra egészében, legkevésbé az általunk tanulmányozott országban. Spanyolországban — kivételesen fejlett juhtenyésztése folytán — a XIX. század elején az országban meglevő szántóművelósre alkalmas 122,5 millió fanega4 5 földből csak 33,5 millió fanegát műveltek meg ténylegesen, azaz 27%-ot.4 6 így tehát a legelőterületek megoszlásának kérdése rendkívül fontos. Ezt pedig a Mesta történetének tanulmányozása nélkül nem lehet megoldani. * Amint erre már rámutattunk, az irodalomban nincsenek kielégítő adatok а XVIII. századbeli Spanyolország agrárviszonyairól. Ezért, hogy valamiféle képet kapjunk ezekről, közvetlenül a források tanulmányozásához kellett folyamodnunk. Helyszűke miatt itt csak néhány, a forrásokból merített adatot idézünk. Bizonyos fokig kiegészítik azt a keveset, amit az irodalomból e kor agrárrendszeréről ismerünk. Az agrárviszonyokról rendelkezésünkre álló ismereteink ezek rendkívüli sokrétűségéről tanúskodnak — más és más tartományban más és más formákat találunk. De mindeme sokrétűség mellett is számos olyan mozzanat volt, amely az egész országra egyformán érvényes. Ilyen mindenekelőtt az, hogy a spanyol parasztságot még areconquista idején mentesítették a személyes jobbágyi függőségtől. Ilyen másodszor a rendkívül alacsony földművelési kultúra. Három vagy négy szántóföldből csak egyet műveltek meg, a többit parlagon hagyták. A szántást többnyire primitív eszközökkel végezték, mint pl. a még római időkből megmaradt faekével. A spanyolországi agrárviszonyok harmadik jellemzője a parasztság igen nagy földnélkülisége volt. Az 1797. évi spanyolországi népszámlálási adatok szerint paraszti családfő volt összesen 1 677 172, ebből mezőgazdasági cseléd 805 235.4 7 44 Cortes, t. II., 1348—1350. 1., az 1811. VI. 27-i ülés. 45 Egy fanega egyenlő 0,64 hektárral. 4e Gang a Argüelles : i. m. I. köt, 288. 1. Canga Argüelles ötkötetes „Pénzügyi szótára" a XVIII. század végi, XIX. század eleji Spanyolország gazdasági életének egyik alapvető forrása. Adatainak legnagyobb része az akkori idők rendkívül pontatlan statisztikáján alapul. Ezért ezeket óvatosan kell kezelnünk, csak általános tájékoztatásnak tekinthetjük. Ugyanakkor a szerző egy sor ténybeli adatot is közöl, mint pl. bizonyos földek bérlői által kifizetett összegeket stb., s ezek rendkívül értékeseknek tekinthetők. 47 Uo. t. IV. 54. 1.
