Századok – 1964

Krónika - Beszámolók kandidátusi disszertációk vitáiról - 877

892 К RÓNIKA bürokrácia viszonylag hatalmas méretű növekedésére. Ezeken az elemeken keresztül a volt gyarmatosítók serkenthetik a kapitalista fejlődést és szilárdíthatják saját helyzetüket. Borsányi Károly kifogásolta, hogy a szerző nem szentel elég teret és figyelmet a második világháborúnak, amelynek idején a szerző földrajzi vizsgálódása keretén kívül eső területről indult el egy antikolonialista ellenállási mozgalom, ami azonban hatásában nagy szerepet játszott a továbbiakban Afrika tárgyalt vidékein is. Rámutatott arra, hogy a második világháborúnak a városok fejlődésében is nagy szerepe volt. Kende István válaszában több részletkérdés mellőzésével a felvetett fő problémákkal foglalkozott. Elismerte, hogy munkáját a nemzetközi erőviszonyok alakulásának elemzőbb vizsgálata pontosabbá tette volna, de nem értett egyet azzal az észrevétellel, hogy a disszertációban bőségesebben kellett volna foglalkoznia a tömegakciókkal, tekintettel arra, hogy Afrikában a politikai aktivitás, a mozgalom taktikai irányítása — a kulturális elmaradottság, az analfabétizmus stb. miatt — sokkal nagyobb mértékben a szűk, főként értelmiségi vezető rétegre hárul, mint pl. Európában, s ezért a tömegek cselekvésének vetülete mindig megtalálható a vezető réteg sorsában és tevékenységében. A francia nyugat-afrikai társadalom rétegződését illető kifogásokkal szemben, amelyek szerint disszertációjában lebecsüli a honi burzsoázia jelentőségét,kimutatta,hogy szándéka a burzsoázia létének és fejlődésének időbeli és földrajzi elhatárolása volt. A burzsoázia viszonylag gyors kifejlődése megindult Szenegálban, Elefántcsontparton és Dahomey egy részében, de nem történt ez meg Maliban, Guineában, Nigerben, Felső-Voltában. Ez természetesen nem zárja ki a továbbiak során kapitalista elemek keletkezését a felsorolt területeken, egyelőre azonban ilyenek szervezett erőként nem jelentkeznek. Elfogadta azt az észrevételt, hogy mindebből folyóan természetesen nem lehet a kisajátítás ,,ízig-vérig" mai. modern formájáról beszélni. A szakszervezetek felvetett szétaprózottságát. illetően rámutatott, hogy ez a szétdaraboltság nem olyan méretű, mint a számok mutatják, mert pl. 1956-ban az akkor feltüntetett 900 szakszervezetből hatszáz 3 szakszervezet tagszervezete volt, s a dolgozók 72%-át tömörítette. Az önálló munkáspárt létjogosultságát illetően hivatkozott arra a tényre, hogy az antiimperialista értelmiség által vezetett egységpártok többnyire az adott viszonyoknak megfelelő helyes politikát folytatnak, s ezeknek a pártoknak bázisát képezik a munkás-paraszt erők is. Ilyen körülmények között a külön munkáspárt szervezése nem erősítené, hanem gyengítené a forradalmi harcot. Ez a szükség csak akkor merülhet fel, amikor egy uralkodó burzsoá csoport a nyilt reakció útjára tér, s amikor megszületnek a társadalmi adottságok a majdani pro let árura lomra. Ezek a feltételek leghamarabb alakulhatnak ki véleménye szerint (a volt belga) Kongóban, Kamerunban, Elefántcsontparton és Szenegálban. Végezetül a szerző a szocializmusba való átmenet és a hatalom jellegének kérdésével foglalkozott. Rámutatott arra, hogy disszertációja csak két állam, Mali és Guinea esetében foglalkozik ezzel a lehetőséggel. E két területen ugyanis egyáltalán nem kezdődött meg a kapitalista fejlődés, esetükben tehát nem arról van szó, hogy a kapitalista fejlődés útjáról áttérjenek a nem-kapitalista fejlődés útjára, hanem arról, hogy nem-kapitalista állapotuk — szerinte nem első, hanem utolsó — szakaszából, amely előbb-utóbb lezárul, a kapitalista vagy a szocialista fejlődés útján induljanak-e el. Ezek az országok kifejezetten nem-kapitalisták (egyben nem is feudálisok), s függetlenné válásuk előtt is azok voltak. Disszertációjának az a megfogalmazása azonban, amely szerint Maliban és Guineában fennállnak a szocialista társadalom alapjai és feltótelei, véleménye szerint is eltúlozza a tényeket, hiszen az átmenetnek fontos feltétele pl. a termelőerők magasabb fejlettségi színvonala. Mali és Guinea hatalmi viszonyait illetően a szerző fenntartotta azt az álláspontját, hogy a két államban paraszt-munkás diktatúra létesült. Ez a diktatúra azáltal, hogy a munkásságnak kevéssé van proletár-arculata: kevesebb, azáltal, hogy a parasztságnak nincs magántulajdonosi-kispolgár arculata, viszont ismeri a kollektív munka szellemét : több a munkás-paraszt diktatúránál. A meghatározás nem tökéletes, mivel a hatalombam részt vesz a nép minden haladó rétege, a vezetés pedig gyakorlatilag az értelmiség kezében van. de jó arra, hogy elhatároljuk az egészen más osztálytartalmú ós más feladatok megoldására vállalkozó munkás-paraszt diktatúrától. A továbbiakban határozottan állást foglalt a Guineában már 1957-ben kialakult paraszti tömegszervezetek forradalmi, nepi tanács-jellege mellett, a mellett, hogy ezek a gyarmatosítók uralmával párhuzamosan egy másik hatalmat jelentettek, hogy tehát Guineában 1957—58-ban átmenetileg egy sajátos kettős hatalom állt fenn. Kende István válaszát tudomásul véve, a bizottság abban foglalta össze véleményét, hogy a magas színvonalú, gazdag anyagot felhasználó, önálló, hézagpótló disszertáció alapján egyhangúan javasolja a kandidátusi cím odaítélését. Sz. Ormos Mária'