Századok – 1964
Krónika - Beszámolók kandidátusi disszertációk vitáiról - 877
KIIÓNIKA 887 politikai jegyzőkönyv aláírásához. Szerinte -— bár igaz. hogy szívesen lemondott volna a politikai egyezményről — a magyar kormány az adott helyzetben nem kockáztathatta meg, hogy a németnél ekkor még fontosabb olasz támogatást a politikai protokoll aláírásának megtagadásával esetleg elveszítse. Érdekes és újszerű Kerekes Lajos azon álláspontja, mely szerint Gömbös már 1934 második felében kísérletet tett arra, hogy a magyar politika kormányrúdját Olaszország helyett Németország felé fordítsa, s ennek csupán a marseillei királygyilkosság után kiakult kedvezőtlen külpolitikai helyzet vetett volna véget, azonban ahhoz, hogy ez a koncepció véglegesen elfogadható legyen, alaposabb ós sokoldalúbban dokumentált kidolgozásra van szükség. Az 1936 jiiliusi német—osztrák megegyezést a szerző abból a fordulatból vezeti le, amely az olasz külpolitikában az abesszíniai hadjárat nyomán következett be. Ránki György szerint ez a magyarázat jogos, de egyoldalú, mert nem számol azzal a ténnyel, hogy éppen 1935—36 fordulója táján kezdett megerősödni az európai politikában egy olyan irányzat, amely a kollektív biztonsági rendszer megteremtését hirdette. Sajnálatos, hogy a disszertáció ezt a kérdést figyelmen kívül hagyja, mint ahogy egyáltalán nem tárgyalja a szovjet kormány álláspontját az osztrák kérdéssel kapcsolatban. A disszertáció helyesen értékeli a fent említett egyezményt az Anschluss előkészítése szempont jából, és igaza van abban is. hogy kül- és belpolitikai okokból eleve reménytelennek ítélj Schusehnigg kísérletét a legitimizmus felélesztésére a nác i propaganda ellensúlyaként. Állást kellett volna foglalnia azonban abban a kérdésben is, hogy vajon a nemzeti szocializmus pillanatnyi fenyegetésén túlmenően milyen történelmi okok teszik lótjogosulttá az osztrák államot, mennyiben lehet osztrák nemzeti fejlődésről beszélni, ós van-e egyáltalán osztrák nemzet. A mű utolsó fejezetei rendkívüli részletességgel és történeti hitelességgel rekonstruálják az Anschlusshoz vezető végső folyamatot, és e tekintetben Kerekes a nemzetközi irodalomban eddig nem tárgyalt számos új mozzanatot tár fel. Az opponens azonban szükségesnek tartja a magyar vonatkozású anyag bizonyos mértékű kiegészítését, főként a burgenlandi kórdós tekintetében. A feldolgozás módszerét illetően Ránki György megjegyezte, hogy több esetben helyesebb lett volna a diplomáciai anyag kissé terjengős idézése helyett a dokumentumok tartalmának tömör összefoglalása, annál is inkább, mert ez szükségszerűen vezette volna szerzőt afelé, hogy leírás helyett inkább az elemzésre törekedjék. Másrészt helyenként kiegészítésre szorul az Anschlusst előkészítő gazdasági folyamatok ábrázolása is. A disszertáció az opponensi vélemény szerint kétségtelenül bebizonyította a szerző tehetségét és feldolgozó-képességót. Éppen ezen erények iránti elismerés tette szükségessé azoknak a kérdéseknek a felvetését, amelyekre Kerekes Lajosnak érdeklődéssel várttovábbi munkáiban elsősorban ügyelnie kell. Korom Mihály opponensi véleményében rámutatott a mű témájának jelentőségére. s méltatta gazdag forrásanyagát. Hiányolta azonban a szovjet vagy más nemnémetnyelvű feldolgozások megfelelő kiaknázását, és ebből következően a Szovjetunió nemzetközi politikai tevékenységének kellő méltatását, többek között az Anschluss-szal kapcsolatos szovjet állásfoglalások bemutatását. Az opponens a disszertációkra s így Kerekes munkájára is vonatkozó általános követelményként említette meg a témával foglalkozó korábbi irodalom kritikai elemzését. Elismerőleg szólt arról, hogy a szerző az Anschluss kérdését mélyen beágyazza az összeurópai történelmi fejlődésbe, és úgy vizsgálja, mint a két világháború közötti diplomáeiai-politikai történet egyik lényeges elemét. Ezt szolgálja a munka jó felépítése ós szerkezete is. Hiányolta viszont, hogy a disszertáció még a legfontosabb helyeken sem ad néhány keveset nyújtó mondatnál többet az Osztrák Kommunista Párt tevékenységéről és állásfoglalásáról. Az Anschluss-kérdés történelmi tényeit illetően igen tartalmas képet kapunk. Ugyanakkor jogos az a követelmény is, hogy előbb elméleti általánosításban, majd konkrétan az egyes pártok állásfoglalásainál összegezve feltárjuk a marxizmus álláspontját abban a kérdésben, hogy mikor támogatja ós mikor ellenzi a különböző államok egyesülését. Ilyen elméleti megalapozás sokkal világosabbá tenné az osztrák munkásmozgalom viszonyát az Anschluss-kérdéshez az egyes történelmi szakaszokban. Az opponens egyetért Kerekes Lajos újszerű megállapításaival az osztrák—magyar viszony alakulását illetően, amennyiben a római hármasblokkon belül már 1934-ben elsősorban Gömbös külpolitikája jelentette azt a vonalat, amely igen nagy energiával igyekezett a fasiszta Németországgal való jó kapcsolat kialakítására. Ez viszont azt jelentette, hogy Gömbösók nagymértékben hozzájárultak Ausztria elszigeteléséhez és elsősorban ők akadályozták meg a Duna-menti országok összefogását a német fasizmussal szemben.
