Századok – 1964

Krónika - A Történettudományi Intézet hírei - 873

KKÓNIKA 875 Niederhauser Emil „A polgári átalakulás problémái Kelet-Európában" o. tanulmánya a XIX. században, főként annak első felében vizsgálja a fejlődés főkérdéseit. Kelet-Európához számítja az Elbától keletre eső német tartományokat, Oroszországot, a Habsburg-birodalmat, s rámutat, hogy bár a balkáni terület — sok tekintetben eltérő sajátosságai miatt — elkülönül az előbbiektől, mégis a gazdasági és társadalmi fejlődés közös vonásai miatt indokolt a két csoport együttes vizsgálata. Rámutat a tanulmány a burzsoázia gyenge voltára vagy hiányára, amely miatt a feudális uralkodó osztály, illetve annak egy része áll a polgári átalakulásért vívott bare élén. Az állami élet sajátosságai miatt e küzdelem a nemzeti önállóság valamilyen formájának megteremtéséért vívott harcot is jelenti. Az átalakulás polgári tartalmát nagy mértékben befolyásolja, milyen osztály áll annak élén. Megállapítja, hogy az önállósági mozgalmak a nem-balkáni területen nem vezettek eredményhez. Felszínre hozza a/t az ellentmondást, amely a balkáni terület fejlődésében jelentkezik: radikálisabb átalakulás a feudális maradványok felszámolása terén, mely kedvező lenne a kapitalizmus számára, s ugyanakkor az indulásnál alacsony gazdasági színvonal. Kelet-Európa így mégis gyorsabban fejlődött, mint a balkáni államok. A vita résztvevői hangsúlyozták a probléma fontosságát; úgy látták, hogy a balkáni államok problémáit elkülönítve kell tárgyalni, bár számos rokonproblémát kell figyelembe venni. Több hosszászóló bírálta a burzsoázia szerepének háttérbe szorítását, a függetlenségi és polgári követelések kissé merev elválasztását. Felhívták a figyelmet arra is, nem volna helyes, ha a függetlenség kivívásának jelentőségét a tanulmány abszolutizálná. Megjegyzések hangzottak el egyes problémák részletesebb tárgyalására vonatkozóan is. * Oondn Imre: „Németország és az Osztrák-Magyar .Monarchia ellentétei 1916 —17-ben a nagyköveti jelentések tükrében" címmel készített dolgozata szintén megvitatásra került. Gonda bemutatta a német politikai körök eltérő imperialista irányzatait, s azok kihatásait az Osztrák-Magyar Monarchiára. Hohenlohe jelentései alapján ismertette, hogyan vélekedtek a Monarchiáról Németországban, miért gyengült a Monarchia tekintélye német partnere előtt. A tanulmány elemezte, milyen szerepet játszott Bethmann kancellár lemondása a Monarchia politikájában. Hangsúlyozta a dolgozat, hogy a Monarchia politikája semmivel sem volt kevésbé imperialista, mint a Hohenzollerneké, céljai és lehetőségei azonban mégis mások voltak. Szólt arról is, hogy Hohenlohe a német kormánykörök ellentéteit igyekezett a Monarchia érdekében kihasználni. A vita résztvevői rámutattak, hogy a szerző jól koncentrált, forrásait jól kezeli, újszerűen közelíti meg a problémákat. Ugyanakkor éppen a koncentráltság következtében a Monarchia külpolitikájának néhány nagyobb összefüggése nem kapja meg a megfelelő hangsúlyt:. Vita alakult ki Németország és a Monarchia háborús célkitűzéseinek megítélése körül, s elhangzott olyan megjegyzés is, hogy a Hohenlohe jelentéseire épülő feldolgozás inkái)!) Németország, semmint a Monarchia problémáit elemzi. Élénk eszmecsere folyt Tisza 1916-os és azt követő állásfoglalásának megítéléséről, azokról az okokról, amelyek véleményét megszabták. * Megvitatásra került Ádám Magda: Magyarország és a kisantant felbomlása (1936—1938) c. készülő kandidátusi disszertációjának néhány fejezete. A munka gazdag és új anyag alapján vizsgálja Magyarország, valamint a kisantant államok viszonyának alakulását és a külpolitikai vonatkozásokon túl sok esetben fényt vet az illető országok belpolitikai történetére is. Szerző több tekintetben kritikailag állást foglalt a kisantantra vonatkozó hazai és külföldi irodalom egyes megállapításait illetően. A feldolgozás eredményei közé tartozik az anyag újszerűségén túl a Habsburg restaurációs kísérletek eddig kellően fel nem tárt kisantant vonatkozásainak bemutatása, a bledi egyezmény értékelése, az 1938 májusi magyar kormányalakítás ismertetése és még számos probléma. A hozzászólók — elismervén a munka érdemeit — néhány ponton bővítést ajánlottak, így a nagyhatalmak és a kisantant államok viszonyának tárgyalásánál. * Berend T. Irán — Ránki György: Az ellenforradalom gazdasági berendezkedése 1919 — 1929 című monográfiája eddig feldolgozatlan korszak gazdasági problémáit tisztázta oly módon, hogy a politikai és társadalomtörténethez is alapvető új adalékokkal járult. Sokoldalú és új anyag alapján, a legújabb módszertani eljárások, statisztikai 16*