Századok – 1964

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 847

FOLYÖIBATSZEMLE 847 nagy együttérzéssel figyelték ezt a harcot, a sajtó állandóan tájékoztatta a közönséget az eseményekről. A németbarát hangulat egyúttal az uralkodó osztály korábbi franciaimádata ellen is irányult. Csakhogy a társadalom állásfoglalásában hamarosan két irányzat bontakozott ki. A konzervatívok franciaellenessége egyúttal a felvilágosodással ós a haladással való szembefordulást jelentette, a káros „okoskodások" elvetését, míg a haladó nemesi közvélemény nem volt soviniszta módon franciaellenes, csak rámutatott a francia kultúra mellett egyéb nyugati népek, spanyolok, angolok, olaszok, németek nagy kulturális eredményeire. Ma már nem kétséges, hogy az orosz kormányzatnak határozott politikai céljai voltak a háborúban való részvétellel, a korabeli orosz közvélemény mégis azt az álláspontot vallotta, hogy Oroszország önzetlenül segíti a népek szabadságharcát. — V.L. POPOV AZ 1936-OS monlreuxi konf rendu (Az angol és szovjet küldöttség diplomáciai harca a konferencián) (47 — 61. 1.) az 1936. július 20-án a tengerszorosok kérdésében kötött egyezmény létrejöttének diplomáciai menetét vizsgálja, megállapítja, hogy az egyéb téren is a regionális paktumok helyességét felismerő és támogató szovjet külpolitika a konferencián a Feketetengeri államok érdekeit tartotta szem előtt, s ezért nagyjából a török javaslat mellett foglalt állást, míg az angol küldöttség által beterjesztett ellenjavaslat a lausannei konferencián elfogadott helyzethez akart visszatérni (amelynek az értelmében a Fekete-tengeri államok ki voltak szolgáltatva egyéb hatalmaknak), vagy teljesen elzárta volna a szorosokat. A Szovjetunió világos és állhatatos állásfoglalása visszavonulásra késztette az angol kormányt. Az egyezmény megkötése azt példázza, hogy két olyan nagyhatalom, mint a Szovjetunió és Anglia, kölcsönös egyetértése lehetővé teszi a legbonyolultabb nemzetközi kérdések megoldását is. — E.M.VINOKUKOV, JU. I. KOMAR, Sz. I. KUZNYECOVA: AZ afrikai munkásosztály történetének forrásai (62 — 81. 1.) c. tanulmányukban sorra veszik az új afrikai országok legfontosabb adatait tartalmazó ENSz-, Unesco- és egyéb kiadványokat, valamint a régebbi gyarmati hatalmok által kiadott statisztikai munkákat (ezek közül az angol statisztikákat tartják a leghasználhatóbbaknak), s ezek alapján néhány általános megállapítást tesznek az afrikai munkásosztály fejlődésére vonatkozólag. A statisztikák általában nem a munkások, hanem a bérl.ől élők adatait összegezik, ebbe beleértve a sokkal jobban fizetett hivatalnokokat is, ezeknek viszonylag csekély száma miatt azonban a bérből élőkre vonatkozó adatok némi korrekcióval azonosaknak tekinthetők a munkásosztályra vonatkozó adatokkal. Az afrikai munkásosztály a szerzők megállapítása szerint még nem alakult ki teljesen, nagy szerepet játszik az egyes országok közötti migráció. A fehér munkások még ma is kivételes helyzetben vannak. A négerek a fehérek munkabérének 10 — 20-ad részét kapják. A munkabérek a legtöbb esetben egy család létminimumának pusztán 20 —50%-át biztosítják, a család több tagjának kell tehát dolgoznia ahhoz, hogy mind megélhessenek. Egyedül az északrhodesiai bányászok harcolt ák ki maguknak azt az eredményt, hogy a munkabér egy család létminimumát biztosítja. A bérből élők sorában a legtöbb a mezőgazdasági munkás (az összeseknek mintegy a fele), az ipari munkásság arányszáma alacsony, a gépipar szinte teljesen hiányzik. Az allami függetlenség megszerzése azonban erősíti a munkásosztály növekedésének a tendenciáját.— 1963. 12. sz.—Sz. I. ROSCSIN és V. P. SZEREGIN A Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújának története c. munka ötödik kötetének fő problémái (3 — 12. 1.) címen ismertetik a háború történetét nagy forrásanyag alapján feltáró kollektív munka legújabban megjelent kötetét, amely az 1945. év eseményeit tárgyalja. A kötet adatai alapján hangsúlyozzák, hogy a háború utolsó hónapjaiban is a Szovjetunió viselte a nagyobb terhet, vele szemben több német hadosztály harcolt, mint a nyugati szövetségesekkel szemben, tehát nem az angol ós amerikai hadviselés szerepe volt a döntő a háború végső kimenetelében. Az 1945. év hadjáratainak a terveit (ezek közül különösen a januári támadás terve volt részletesen kidolgozva) nem Sztálin állította össze, ahogy a személyi kultusz korában állították, hanem a főhadiszállás és a vezérkar, kollektív munkával. A Japán elleni harc értékelésében a kötet azt az álláspontot vallja, hogy ez az antifasiszta háború szerves része, a Szovjetunió döntő szerepét Japán leverésében akkor még nyugati részről is elismerték. A kötet igen részletesen tárgyalja a gazdasági életnek ekkor már javában folyó helyreállítását, s ugyanakkor megmutatja a személyi kultusz káros kihatásait. A szerzők befejezésül hangoztatják, milyen jól világítja meg a kötet a Szovjetunió szerepét az európai népek felszabadításában. — M. V. NYECSKINA A feudalizmus „emelkedő" és „hanyatló" szakaszáról folyt vita eredményeihez (31 —51. 1.) az egyik leghosszabb tudománycs vita mérlegét próbálja megvonni, hiszen a vita nemcsak a szerző 1958-ban erről a kérdésről megjelent tanulmányával indult, hanem 1954-ben tartott előadásával, csak éppen az első években a sajtóban még nem jelent-