Századok – 1964
Tanulmányok - Mickun; Nyina: A Mesta a XVIII. században 74
76 XYIXA MICKUN hogy földjeik uzsorások kezére kerülnek." Innen az elégtelen táplálkozás, a menekülés a városba, a nyomor.8 Amint látjuk, Vicens Vives a XVIII. századbeli spanyol parasztság létfeltételeit úgy írja le, mintha a földparcellájával szabadon rendelkező XIX. századbeli francia paraszttal lenne dolga. Azokat az okokat, amelyek a francia földparcellák tulajdonosainak tönkremenetelére vezettek, gépiesen alkalmazza a XVIII. századbeli Spanyolországra is, noha ott akkor még feudális viszonyok uralkodtak, amelyek nyomasztó súlya kínos-keservessé tette a már csírázó kapitalista termelési viszonyok kialakulását. A XVIII. századbeli források tanulmányozása viszont azt mutatja, hogy a spanyol parasztság nagyobb részének kisajátításában hatalmas szerepet játszott a Mesta, a terelős ún. vándorlegelős juhtulajdonosok szervezete, amely a feudális felső rétegek érdekeit fejezte ki.9 A kortársak a falvak és települések elnéptelenedését elsősorban éppen a Mestának tulajdonítják, összehasonlítva a Mesta által uralt területek néptelenségét azoknak a tartományoknak sűrű lakosságával, amelyekben Mesta nem volt. Erről ír például Bourgoing, ez az igen okos és jó megfigyelő képességgel rendelkező szerző, aki a XVIII. század végén és a XIX. század elején mint a francia követség munkatársa, később pedig mint francia követ, sok évet töltött Spanyolországban, azt keresztül-kasul beutazta, ránk hagyva rendkívül értékes útleírását, amely a korabeli spanyol történelem egyik alapforrása. Kasztilia néptelenségét ecsetelve, Bourgoing ezt írja: „Nincs kétség az iránt, hogy ezt a néptelenséget a Mesta vízözönének számlájára kell írni, mert hiszen azok a tartományok, amelyek nem rendelkeznek ezekkel a gyászos privilégiumokkal (ti. a Mesta privilégiumaival — Ny. M.), mint például Galícia, Asturia, Bizcaya, Burgos vidéke, sűrűn lakottak."10 Ehhez hasonló összehasonlítások _gvakran előfordulnak a legtöbb korabeli haladó szellemű gondolkodónál is. így pl. az 1810—1813. évi Általános és Rendkívüli Cortesben a Mesta birkái által feldúlt La Mancha egy Heraldo nevű képviselője ezt a kijelentést tette: „Guipuscoa (a baszk föld egyik tartománya — Ny. M.) a maga hegyes tájaival és elégtelen szántóföldjeivel, amelyek ráadásul még nem is dicsekednek a legjobb minőséggel, négyzetkilométerenként több, mint 3000 lelket számlál. Ugyanakkor La Mancha, amelynek kiterjedése, termékenysége és szerencse-lehetőségei óriásiak, még csak 200 lelket sem számlál."11 A „Spanyolország és Amerika társadalom- és gazdaságtörténete" c. mű szerzői, akik — mint már említettem — minden kötetet à lakossággal kapcsolatos kérdések tárgyalásával kezdenek, a IV. kötet 1. könyvében külön szakaszt szentelnek annak, hogyan oszlik meg a lakosság az ország egyes vidékein,12 sőt még külön táblázatot is csatolnak, amely szemléltetően mutatja, hogy népsűrűség szempontjából milyen nagy aránytalanságok vannak az egyes tartományok között.1 3 Ugyanakkor kísérletet sem tesznek arra, hogy ezt a különbözőséget valamivel megmagyarázzák. Csupán az egyes tartományokkal 8 Uo. 159—160. 1. 9 Ezt a tételt a „Voproszi Isztorii" 1963. évi 8. számában megjelent „A Mesztának Spanyolország XVIII. századbeli történetében betöltött szerepéről" e. cikkemben fejtettem ki. 10 J. Fr. Bourgoing : Tableau tie l'Espagne moderne. Paris, 1807. t. I. 54.1. 11 Diario de sessiones de las Cortes Generales y Extraordinarias, 1810—181 li (a továbbiakban: Cortes), t. IV., 3079. 1. az 1812. IV. 30-i ülés. 12 História social 9—11. 1. 13 Uo. 9. 1.
