Századok – 1964
Történeti irodalom - A görög művészet világa (Ism. Ferenczy Endre) 817
TÖRTÉNETI lliODALOM 817 értékelésében. A Habsburg-Monarchiát, bár láthatóan érez iránta bizonyos rokonszenvet, Halecki mágis úgy tekinti, mint Kelet-Közópeurópán kívül álló tényezőt, amely ugyanúgy elnyomja a kelet-középeurópai népeket, mint Poroszország, ill. Németország vagy Oroszország. 1918 után azonban Ausztriát, saját koncepciójának logikusan megfelelve, már úgy tekinti, mint Kelet-Középeurópa egyik részét, hiszen ezt az országot is a német hódítás veszélye fenyegeti. Nyilvánvaló persze, hogy Ausztria esetében nem ilyen egyszerű a kérdés. Ausztria, a Habsburg-Monarchia szerepe ós jelentősége Kelet-Európa történetében még további vitákra ós végső tisztázásra szorul. A további viták ós a végső tisztázás: ez Halecki egész könyvének is a legfontosabb tanulsága. Polgári szempontból sok olyan kórdóst vet fel, amelyeknek a megválaszolására marxista szempontból is igen nagy szükségünk van, nemcsak az egyetemes fejlődés egyes kérdéseinek megvilágítása szempontjából, hanem az egyes népek történeti helyének, sőt belső társadalmi fejlődésének tisztázása szempontjából is. A szovjet történetírás ós nyomában az európai népi demokratikus országok történetírísa eddig, nagyon helyesen, a hangsúlyt arra helyezte, hogy ezeknek a népeknek a fejlőd ise alapvetően ugyanazokat a fejlődési fokokat járta meg, mint a nyugati népeké. A feudalizmus, a kapitalizmus egymást váltó társadalmi formációi, fejlődési törvényszerűségei nyugaton és keleten alapjában véve azonosak voltak. Meg kell mutatnunk viszont azt is, hogy az alapvető azonosságok mellett milyen sajátosságokat tapasztalhatunk. Nyugaton, ós különösen éppen az Egyesült Államokban és Nyugat-Németországban egyre nagyobb irodalom foglalkozik a kelet-európai, szűkebben a kelet-középeurópai népek történetével, igyekszik megállapítani a nyugatitól eltérő fejlődési sajátosságaikat. Itt az ideje annak, ahogy ezt már sokan ós sokszor hangoztatták, hogy ezzel az irodalommal vitába szálljunk, leleplezzük és megcáfoljuk hamisításait, torzításait. Ennek egyik alapfeltótele viszont éppen az, hogy marxista szempontból tisztázzuk a kelet-európai fejlődés sajátosságait ós eltéréseit az általános európai fejlődéstől. NIEDEKHAUSEK EMIL A GÖRÖG MŰVÉSZET VILÁGA. 1-П. A GÖRÖS KÉPZŐMŰVÉSZETEK ARCHAIKUS ÉS KLASSZIKUS KORÁIVAK ÍROTT FORRÁSAIBÓL (Összeállította, az előszót és jegyzeteket írta Szilágyi János György.) (Budapest, Gondolat Kiadó. 1962. [Európai antológia. Görögország]) Kiváló klasszika-archeológusunk, Szilágyi János György e legújabb művében a görög művészet archaikus ós főleg klasszikus korszakának irodalmi forrásanyagát adta közre bő válogatásban, kiegészítve a feliratok legfontosabb művészettörténeti vonatkozású anyagával. J. A. Overbeck hasonló~tárgyú nagy műve (Die antiken Schriftquellen zur Gcschichte der bildenden Künste bei den Griechen. I—II. Leipzig. 1868) óta a görög művészettörténet irodalmi forrásai a kutatás részéről nem részesültek jelentősegüknek megfelelő figyelemben. Ez annál kevésbé volt indokolt, mert az azóta eltelt több, mint kilencven óv alatt az ásatások nyomán a feliratos emlékek száma jelentékenyen megnövekedett és a görög művészet, történetének perspektívái óriási mértékben kitágultak. Szilágyi János György művét azonban nemcsak a gazdagabb és sokrétűbb forrásanyag különbözteti meg előnyösen Overbeck művétől, hanem a művészettörténetnek mint tudománynak a feladatáról vallott felfogása is. Overbeck még a művészegyéniségek alkotásainak összegét tekintette a művészet történetének: a társadalom, melyben a művészek éltek és amely alkotásaik tárgyát, jellegét stb. meghatározta, éppenúgy nem érdekelte, mint. ahogy figyelmen kívül hagyta a görög művészetnek egy olyan rendkívül fontos területét is, mint az építészet, vagy az olyan, művészettel foglalkozó forrásokat, melyek nem meghatározott művészekkel foglalkoztak, hanem a képzőművészetek általános kérdéseit (esztétikáját, technikáját stb.) tárgyalták. Különösen nagy jelentőségű gazdagodás — Overbeck művének forrásanyagához képest — a feliratok felhasználása, ill. közlése Szilágyi művében. A ma ismert nagy feliratgyűjtemények egyt.ől-egyig Overbeck művének megjelenése után kerültek kiadásra, úgyhogy a kitűnő német szerző még semmit sem tudhatott olyan nagyfontosságú feliratcsoportokról, mint amilyen az olympiai vagy a Delphoi-i szentély-körzet anyaga. Nem
