Századok – 1964

Történeti irodalom - Halecki; O.: Grenzraum des Abendlandes. Eine Geschichte Ostmitteleuropas (Ism. Niederhauser Emil) 814

TÖÜTÉNETI JiiODALOM 815: európai koncepciót, amelynek többek között óppen Magyarországon is számos híve akadt, különösen a második világháború idején és az azt közvetlenül követő években. A koncepció lényege az, hogy Kelet-Középeurópa olyan kis népeknek a hazája, amelyek egyrészt a német birodalom, másrészt az orosz birodalom, vagy általában a kelet felől fenyegető egyéb hatalmak közt egy átmeneti sávon helyezkednek el, létük állandó készenlét és harc a két oldalról fenyegető támadásokkal szemben. Kultúrájukban, ideológiájukban és politikai szimpátiájukban a nyugati országokhoz, a „nagy nyugati demokráciákhoz" állnak közel, bár ezek jóformán minden lényeges alkalommal cserben hagyták őket szomszédjaikkal szemben. Ennek a területnek a történetét Halecki hét nagyobb részben, összesen 24 fejezetben tárgyalja, mindegyik fejezeten belül 3—4, esetleg több alfejezettel. Az I. rész (Az alapok) a terület etnikai kialakulását és az egyes államok kezdeteit ismerteti és hangsúlyozza a szláv elem lényeges szerepét. A II. rósz (A középkor és öröksége) a X. századtól a XIV. századig terjedő korszakot öleli fel. A III. rósz (A fejlődés a reneszánsz korában) a XV. és XVI. századi eseményekkel foglalkozik, a lengyel nagyhatalmi állás kialakulása ós a török veszedelem áll érdeklődése központjában. AIV. rész (A keleti partnerek az európai egyensúly r ndszerében) a XVII. századelejétől Lengyelország teljes felosztásáig kíséri figyelemmel a fejlődést. A V. rész (A nemzeti mozgalmak harcban az imperializmus ellen) a XIX. század küzdelmeit írja le, amikor ezek a népek mind a szomszédos birodalmak hatalma alatt nyögtek és fokozatosan indult meg az első világháború befejezésével véget érő felszabadulásuk. A VI. rész (Húsz év szabadság) a két világháború közti korszakot vizsgálja, a VII. rész pedig (A második világháború és a háború utáni első korszak) a legújabb kor eseményeit mutatja be. Akötetetnégy térképmelléklet, az angol, francia és német nyelven megjelent munkák válogatott, kétségtelenül hasznos bibliográfiája és egy részletes név-és helynévmutató egészíti ki. Az a körülmény, hogy Halecki érdeklődésének a középpontjában Lengyelország, a lengyel nép története áll, és ezáltal munkája bizonyos mért ókig, mondhatnánk „polonocentrikussá" válik, teljes mértékben érthető, ha az író lengyel voltára és korábbi munkásságára emlékezünk. Azt is meg kell mondani, hogy a munka valóban egyetemes történetet ad, nem az egyes országok történetét mondja el egymással párhuzamosan, hanem az általa kiválasztott népek történetének lényeges, átfogó kérdései szerint csoportosítja mondanivalóját, alfejezetei szigorú és pontos logikával követik egymást, egy-egy alfejezet befejező sorai már utalnak az új problémákra, amelyekre a következő alfejezetben keresi a szerző a megoldásokat. A terület politikai történetének egyes részletkérdéseiben nem egy helytálló, találó megjegyzése van a szerzőnek; új szempontokat érvényesít, eddig észre nem vett összefüggésekre derít világosságot. Különösen érvényes ez a régebbi korszakokra vonatkozó fejezetekre. De minél közelebb ér Halecki a jelenhez, annál bizonytalanabbá válik és annál inkább tér el a történeti valóságtól. Igaz : észreveszi azt, hogy a két világháború közt ezekben a kelet-középeurópai kis államokban, Csehszlovákia és Finnország kivételével előbb vagy utóbb mindenütt fasiszta vagy félfasiszta diktatúrák alakultak ki, amelyek az első világháború utáni demokratikus alkotmányok felszámolásához vagy felfüggesztéséhez vezettek. Halecki azonban — bocsánatkérő mosollyal — azzal magyarázza ezt, hogy ezek a kis népek még nem voltak érettek a demokratikus közéleti formákra, különben is, nyugtatja meg az olvasót, az 1930-as évek második felében jóformán mindenütt újból megindult a demokratikus rend helyreállítása, vagy legalább is szóbakerült a demokratikus alkotmány visszaállítása, és csak az „imperialista szomszédok" erőszakos beavatkozása akadályozta meg ennek a folyamatnak a kibontakozását. Erre a korszakra vonatkozólag Haleckinek még van egy-két megfontolandó megjegyzése a kisnépek egymásközti kapcsolatainak a kialakulásáról. Amit azonban a második világháború ós az azóta eltelt korszak eseményeiről ír, az már a hidegháborús amerikai propaganda közismert szólamainak a megismétlése. Az utolsó két fejezet címe, „Hitler háborúja" és „Sztálin békéje" önmagában véve már eléggé mutatja azt, hogy ennek a korszaknak a megírásánál a szerzőt már nem a tudományos megismerés és lelkiismeret szempontjai vezették, hanem a szovjetellenes imperialista propaganda légköre. Ezekben a fejezetekben a népi demokratikus országokban végbement fejlődéssel szemben a legteljesebb elutasítás álláspontjára találunk. Az itt elmondottak tudománytalan volta, a szerző eleve súlyosan elfogult szemlélete következtében ez a rész teljesen kirí az eddigiek közül. Ezeknek a napi politikából közismert reakciós szólamoknak a cáfolata ezen a helyen felesleges. A vita alapvető kérdése csak az lehet, hogy ha az európai fejlődésen belül egyes területek vagy egy bizonyos terület (elsősorban nem is földrajzi, hanem történeti értelemben vett terület) fejlődésének vannak sajátos vonásai, akkor milyen kritériumok alapján