Századok – 1964
Vita - Fügedi Erik: Megjegyzések a budai vitáról 772
MEGJEGYZÉSEK A BUDAI VITÁRÓL 773 Az alábbiakban — még egyszer hangsúlyozni kell: a történész, sőt a várostörténet művelőjének szemszögéből —ennek a két kérdésnek jelenlegi állását szándékozunk összefoglalni, rámutatni a felmerülő nehézségekre, a kutatás által átugrott „fehér foltokra", s végül szeretnénk a további kutatással kapcsolatos nézetünket körvonalazni. 1. Buda kialakulásáról Ha egy városról készített régi látképet veszünk a kezünkbe, az első felmerülő kérdés : honnan nézte a látkép készítője a várost ? Milyen szemszögből nézték a vita résztvevői Budát? A dolog természete szerint a középkorvégi állapotok szemszögéből. Ebben az időben a település súlypontja kétségtelenül a királyi palota, Mátyás fényes építkezése, a Mohács előtti politikai történet helyszíne jelentette a súlypontot, a várost tehát ebből a látószögből vették vizsgálat alá. Egy pillanatra sem szándékozunk ezért a szerzőket elítélni, annál is kevésbé, mert foglalkozásuk és a körülmények is a Várpalotára helyezték a súlypontot. A fasiszta őrjöngés ezt a területet tette a legjobban tönkre, itt nyílt a legtöbb lehetőség a teljes pusztulás miatt az ásatásokra, itt dolgoztak muzeológusaink ós régészeink a legtöbbet, itt érték el a legnagyobb eredményeket (mert a Ferenc József alatt végrehajtott átalakítások után itt maradt a legnagyobb fehér folt). A történész szemével nézve, Buda kialakulásában három pont játszik nagy, mondhatnánk döntő szerepet, a három dunai átkelő hely: az óbudai, jenői (Margitsziget déli csúcsánál levő) ós a pesti (a mai Erzsébet híd helyén elhelyezkedő) rév.1 1 A három pont közül a római korban a legnagyobb szerepet az óbudai játszotta, ez vezetett a provincia fővárosába, Aquincumba, de sem a római korban, sem később nem szűnt meg teljesen a másik kettő szerepe sem. A magyarság a területet északkelet felől közelítette meg, átkelőhelye — amint azt Györffy bebizonyította — a megyeri rév volt,12 az e!s5 e területen kialakult fejedelmi központ pedig az óbudai déli amfiteátrum, azaz Kurszán vára.1 3 Ha tehát Buda kialakulását fejlődésében nézzük, akkor kiindulópontunkként Óbudát kell választanunk. Óbuda nem egyedül a mai Császárfürdőtől északra eső terület központja volt, hanem egy annál sokkal nagyobb körzetnek, melyet a XIII. század folyamán „clieium Budense" néven emlegetnek.11 Ez a körzet nyilvánvalóan a királyi birtokot jelentette. Sajnos a részletkutatások egyike sem vetette még fel azt a kórdóst, hogy hol vannak ennek a körzetnek a határai. Annyi bizonyos, hogy amikor Óbuda már kivált ebből a körzetből (tehát 1212 után), akkor Felhóvíz még mindig hozzátartozott.1 5 Azt a kérdést sem vetette még fel az eddigi irodalom, hogy a később többször (elsősorban az apácák vásárvámjával kapcsolatban) említett „distrietus castri"1 6 azonos volt-e a cliciummal, vagy sem. Az óbudai központ fejlődésének ós a jenői átkelőhelynek hatására igen korán kialakult a második — kezdetben talán még csak agrárjellegű — település is: Felhóvíz. A Szt. Háromság tiszteletére épített plébániatemplomát már 1187-ben eladományozta a király.1 7 Míg a jobbparton Óbuda vitte a vezetőszerepet, addig a balparton Pest római erődje gyűjtötte össze a nem mezőgazdasággal, hanem elsősorban kereskedelemmel foglalkozó „szaracénokat". A XII. század végén látszólag nyugalmi helyzet állt be, a két központ mellett kisebb agrárjellegű telepek keletkeztek az árutermelés fejlődése során. A XII. század végén kialakuló helyzetben a döntő tényező kétségtelenül a római örökség.18 Óbuda Aquincum, Pest a római castrum helyén alakult ki, Felhévíz ugyancsak egy kis római castrum helyén települt meg,1 9 a fejedelmi központnak az amphiteatrum helyét választották, a római útrendszert is teljes egészében átvették. A másik tényező a királyi birtokrendszer. Lederer Emma mutatott rá legújabban a királyi birtokok szerepének nagy jelentőségére.2 0 Munkájában elsősorban aX—XI. századi királyi majorokkal (curtis) és a kúriákkal foglalkozik és nyilvánvalóan más a jelentése ezeknek a fogalmak-11 Fügedi E.: Topográfia és városi fejlődés a középkori Óbudán. Uo. XIII (1959). 8—9. I. (A továbbiakban: Fügedi: Óbuda.) ls Györffy Gy.: Kurszán és Kurszán vára. Budapest Régiségei, XVI. (1955). 21 —22.1. 13 Uo. 19-21. 1. 14 Budapest történetének okleveles emlékei I. Bpest. 1938. (A továbbiakban: Bp. 0.) 1267 : 95. I., 1274 : 134., 1277 : 164. I. 15 Bp. О. I. 164. I. »• Bp. О. I. 56. 1. 17 Kubinyi: Felhéviz. 89. 1. " Fügedi, Óbuda, 9-10. 1. " Kubinyi: Felhéviz. 89. 1. "> Léderer E.: A feudalizmus kialakulása Magyarországon. Bpest. 1959.
