Századok – 1964
Tanulmányok - Márkus László: A bethleni kormányzati rendszer bukása - 42
68 MÁRKUS L.ÍSZLÓ részt a meglevő iparnak tegyük lehetővé — indokolta az előadó —, hogy versenyképesen és olcsón termeljen, másrészt pedig lehetővé kell tenni azt is, hogy az olyan iparokat, amelyek a gazdasági válságban nehézségekbe jutnak, mentsük át ezen a kritikus időn".8 7 Az agráriusok nyomására, illetve a kedélyek lecsillapítására a kormány félbeszakítva az iparfejlesztési törvényjavaslat tárgyalását, március 17-én beterjesztette a földteherrendezésről szóló törvényjavaslatot, és egy hét alatt letárgyaltatta, március 26-án pedig már a felsőháztól elfogadva került vissza a parlamentbe. A földteherrendezési törvény valódi céljára Wekerle pénzügyminiszter még az egységes párt értekezletén mutatott rá. Hangsúlyozta, hogy e szanálási rendeletből nem lehet kihagyni a középbirtokokat.8 8 A rendelet lényege, hogy az államkincstár szavatolta azokat a kibocsátott kötvényeket, amelyekkel az eladósodott föld tehermentesíthető. A kormány gazdasági jellegű intézkedéseiről Friedrich István diplomatikusan, de találóan nyilatkozott a parlamentben: „Látok itt jóakaratot, látok ott kísérletet, látok javaslatot egyszer a kartellek ellen s akkor az egész képviselőház az ipar ellen vonul fel az agráriusvédelem jegyében. Látom most az iparfejlesztési törvényjavaslatot, amikor felvonul a képviselőház az iparfejlesztés jegyében. Láttam az agrárszanálási törvényjavaslatot, ott megint az adósok érdekében vonult fel a képviselőház. Van gazdaságpolitikai megmozdulás, nem tagadom, de az egységet, a vezérlőgondolatot benne megtalálni nem tudom."89 A képviselőház utolsó jelentősebb ténykedése az 1931/32. évi költségvetés megszavazása volt. Bár a költségvetési vita is rendkívül gyorsan, néhány hét alatt zajlott le,9 0 a közvélemény tudomást szerzett az államkincstár helyzetéről, és néhány ellenzéki felszólalás és újságcikk megszellőztetett jónéhány — a kormány számára kellemetlen — problémát. A kormány egyik fő érve a politikai status-quo fenntartása érdekében az államcsőd veszélyének felidézése volt, tehát „míg kifelé a deficitek hangoztatásával igyekeztek igazolni a maguk könyörtelen adópolitikáját, addig a valóságban, minden nyilvános ellenőrzés elől^elvontan, hatalmas feleslegek felett rendelkeztek. Ezeket aztán éppenúgy, mint a népszövetségi kölcsönt, a költségvetési szabályok teljes félreértésével költötték el . . ."91 A közvélemény nem ismerte a valóságot, csak az adóprést szenvedte és a panamák szagát érezte a levegőben, 87 Képviselőházi Napló. XXXIV. köt. 5. 1. 88 Pesti Hírlap, 1931. febr. 26. 89 Képviselőházi Napló. XXXIV. köt. 391. 1. — A föld tehermentesítő törvényjavaslatot a Nemzeti Bank vezetősége is fenntartással fogadta. A Főtanács ülésén az ügy referense többek között a következőket mondotta: „Az új törvényjavaslattal szemben az érdekelt hitelezők körében az az aggály is felmerült, hogy az a gazdatársadalmon csak ideiglenesen tud segíteni, mert a gazdának a szanálás után sem fog forgótőke rendelkezésére állani és — hasonlóan az ipari jelzálogkölcsönt igénybe vett vállalatokhoz — a gazda is aligha fog módot találni arra, hogy a gazdálkodáshoz szükséges tőkét újabb hitelmüvelettel előteremtse." Hasonló szellemben szólaltak fel a Főtanács más tagjai is és aggályaikat fejezték ki a rendeletnek a hiteléletre gyakorolt hatását illetően. — O. LMNB. Főtan. jkv. 1931. márc. 27. 90 Jellemző az egész költségvetési tárgyalás menetére, hogy a pénzügyi bizottságban pl. az igazságügyi tárca tárgyalásán a 31 kormány támogató bizottsági tag közül az elnökön és az előadón kívül mindössze négyen jelentek meg. — Népszava, 1931. ápr. 10. 91 Incze Miklós : A pénz- és hitelválság és a magyarországi finánctőke az 1929—1933 évi világgazdasági válság idején. Különlenyomat az MTA Társadalmi-Történeti Tudományok Osztályának Közleményeiből. 1954. 184. 1.
