Századok – 1964

Közlemények - Spira György: A vezérmegye forradalmi választmánya 1848 tavaszán 713

A VEZÉRMEGYE FORRADALMI VÁJ. ASZTMÁN VA 741 Az 1848 április 1-i ülés jegyzőkönyve 23. Olvastatott ő felségének f. évi martius 31én kelt s a k[irályi] helytartóhoz intézett — a füg[g]etlen felelős ministerium ügyében kiadott — le irata.116 A választmány az által, hogy a magyar ministerium ellenjegyzése nélkül egy tisztviselő, egy hivatalnok sem neveztethetik, hogy a közügyek a eancellaria, consilium s kamarától el vonva s a ministeriumnak vannak által adva, elég alapot lát arra, hogy magyar ministerium felelőssége valóság legyen, és ez okból a leiratot el fogadta, bizton reménylvén, hogy a mi" a ministerium szerkezetére nézve még kívánható,0 azt a ministerek hazafiúi lelkülete, azt a nemzet eréllye, az ügy igazságossága fokonként mind ki vivandja.11

7 " Ez után törölve: e k. hőéiben. H Ezt a szót utólag irták be ehelyett: nem kielégítő. "» Közli Pap I. 44-45. 1. 1,7

В határozat megszületésének előzményeiről legrészletesebben Bulyovszki Gyula tudósít: ,,A felelős független magyar kormány tárgyában érkezett kir. leirat roppant népsokaságot gyűjtött a megyeház tanácskozó teremébe biztos tanuságaul annak, milly forrón hordja szivén a nép hazája sorsát, ha neki a közdolgokba befolyás engedtetik." „A föl föltűnő veres szalagok némi aggodalmat keltének azokban, kik okszerűnek látták a királyi második leiratban megnyugodni." ,,P e г с z e 1 Móric legelső emelt szót, s körülményes tudósitást tőn pozsonyi küldetéséről. Mart. 3U éji 1 óra előtt néhány perccel István nádor Bécsből a kir. leirattal megérkezvén, Kossuth, Deák, Eötvös és szóló a gőzös cajutejébe félre vonulván, Deák a leiratot fölolvasta s röviden oda nyilatkozott, miszerint ő, miután a ministeri kormányzás telségileg el van ismerve, ezen basison megnyugoszik s, bár a hadügy némi csonkítást szenvedett is, ők a kormányt kezükbe veszik s minden törekvést oda irányzandanak, hogy e hatalom kiindulási pontul szolgálván, mindazt, mi még megadva nem volna, kezeik közé kerítsék. Ezután Kossuth pár percnyi gondolkodás után ezeket inondá: (i azon eredményeket, mellyek Magyarország tettleges fölkelése által kivivattak, ollyanoknak tartja, mellyek már nagy részben a nemzet kívánságait tényleg életbe lépteték; mi még hátra van annak megnyerése önerőnkre hagyatott. Azon esetre hát. ha a nemzet e leiratot el nem fogadná, részünkről egyéb nem maradna hátra, mint, tárcáinkat visszaszolgáltatni, s e lemondás a dynastiátóli elválás világos kijelentése lenne, ennek következményét pedig mindenki könnyen beláthatja: ő illy eredmények kivívása után nem érzi magát fölhatalmazva arra, hogy polgári háborút idézzen elő . . . Szilárd támaszt a ministeriumnak ! most ez legyen a jelszó. Ministertársai véleményéhez járul. A hallgatóság egy része éljen kiáltásokban tört ki. .nyugodjunk meg', a más rész a leirat fölolvastatását sürgeté. Jegyző a kir. leiratot fölolvassa. Kétes zajgás rendité meg a termeket, mellynek lecsillapulta után Nyári P á 1 (elnök) emelt szót, — beszédének főbb részletei a következők valának:" ,,Nem az itt jelenben a kérdés: jó e a leirat vagy nem, hanem inkább az, hogy miután a Batthyány-féle ministerium olly férfiakból áll, ki,k a közel mult.ban mint nemtői tűntek föl a magyar hazának, s van köztük olly férfin is, kinek homlokán a polgári cser martyrkoszoruval fonatott össze, s ezek a leiratot bizonyosan a nemzet jövőjébe látó szemekkel fogadták el, — váljon leléptessük-e őket vagy nem? — s ha leléptettük őket, váljon a nemzet szent nevében tçttûk-e ezt? Ha a hazafiak közt ezen mézeshetekben, hol még több a remény, mint az erő, most. véleménykülönbség támad, ha a nemzetszive most közdobbanásában szakad meg: vér ömlendik. uraim, és lesz a legiszonyúbb: polgári háború . . ." „És kik fognának bukásunk által föltámasztatni? mind azok, kiknek bukásán most ujongatunk, a bécsi bureaukratia !" „Mig Ausztriában bayonettekkel őrizték a gondolatszabadságot, nekünk azon szerencse jutott, hogy a forradalomnak nem rémeiben, hanem csak jótékonyságában részesültünk, és ezen békés forradalmat törvényes uton mi folytatni fogjuk, kívánságaink s óhajainkból instructiókat. csinálunk a legközelebbi nemzetgyűlésre. A polgári vérnek még el nem ontott cseppei kiáltanak hozzánk. — a nemzet szent nevére kérem önöket, erősbüljünk a közegyetértésben s fogadjuk el a kir. leiratot ! A közönség nagyobb része zajos éljenekben s .nyugodjunk meg', .fogadjuk el szó nélkül' kiáltásokban tört ki, a másik rész ,ne fogadjuk el', .halljuk Irányít' (ki már ekkor állt) hangoztatá. Irányi. Nem igen kellene a naptárt fölkutatnunk, hogy megtudjuk, mi nap van ma, — a nélkül is észrevennők apríl elsejét, mert ugy látszik, ezen leirattal bolondot akarnak belőlünk csinálni." önállóság adatik-e itt nekünk? midőn a független ministernek állományi tanáccsal kell ellenjegyzéseit kezelni, a katonaságnak elhelyezése csak a nádor közbenjárásával történhetik meg, az országon kül pedig a királynak s azon ministernek ellenjegyzésével történik ez, a ki Bécsben fog lakni." „Nem az a kérdés itt — ugy hiszem —, elvállalják-e tárcájokat a ministerek vagy nem, hanem kielégiti-e ezen leirat a nemzet kívánságait vagy nem. Indítványa szólónak oda járult, hogy a ministerek tárcáikat el ne vállalják, ugy állván a körülmények Európában, hogy ezen leirat elfogadására semmi szükség nincsen. Ezen indítványra a hallgatóság nem tetsző moraján tompa éljenek törtek keresztül. Sokan veres szalagaikat lengeték az elnök felé. Nyári (elnök). Megvallom, uraim ! nekem azon veres szalagok e pillanatban nem tetszenek; meg vagyok győződve, ha nemzeti hármas színünk alatt győzni nem tudunk, semmi ideális phantasticus szin alatt harcolnunk többé nem lehet." „Minket még a múlt idők nem erősítettek meg annyira, hogy a forradalom rémeivel edzett karokkal szembeszálhassunk." „És ki lenne elég vakmerő körülményeink közt köztársaságról álmodozni." „Nem abban van az erő, van-e s ki a király? hanem mi legyünk nemzet." „Nyári Pál ur beszéde . . . annyira meghatá az ellenvéleményüeket is, hogy többen veres szalagjalkat a helyszínen letépdeaék. Elfogadtuk, hangzott minden felől. Szót emelt még Irinyi. . ." „Utána Patay szólt. . ." „Végül Petőfi emelkedett föl a nép közül s tompa hangon ezeket mondá : Láttam remegést, láttam sáppadt arcokat, nem szeretném továbbra is így látni nemzetemnek fiait, — azért most lekötve kardomat elnyugtatom, de össze nem töröm ! 12 órakor az elfogadtuk amennével oszlottunk el. . ." [Bulyovszki Gyula: Választmányi gyűlés a megye házánál (Pest, april lsőjén), NU 1848. ápr. 4„ 671. sz. 1083-1084.1. A kiemelések Bulyovszkitól.] Hasonló értelemben tudósít az ülésről Birányí Ákos is. Irányi vitaellenfeleiről ezeket írja: „Irinyi József pontonkint megcáfolá őt, s ezenkívül Stuller Ferenc és Patay József nyilatkoztak az elfogadás mellett." Petőfi álláspontját ugyanő így ismerteti: ..Népköltőnk, Petőfi, kinek keblében magasztos honszeretet él, szinte többet kivánt és, megmosván kezeit, a felelősséget reánk hárította." (Birányi Ákos: Jó sorsunk, uo. 1083.1.) A kisebbségi vélemény híveivel egyetértve számol be az ülésen s kivált az ülés után történtekről Királyi Pál, •egy jellegzetes mozzanatról homlokegyenest ellenkezőképpen írva, mint az előbb idézett szerzők: Hogy e leirat •tökéletesen nem elégíti ki a a nép várakozását s hogy e szerint a választmány csupán saját, de nem a nép véleményét