Századok – 1964
Közlemények - Spira György: A vezérmegye forradalmi választmánya 1848 tavaszán 713
KÖZLEMÉNYEK S pír a György: A vezérmegye forradalmi választmánya 1848 tavaszán I. A választmány történetének vázlata 1848. március 15-én a déli harangszó Pesten már nemcsak Hunyadi utolsó, hanem a jobbágyszabadító forradalom első győzelmét is ünnepelhette : a Landerer nyomdája előtt összesereglett sokaság a tizenkét pont és a Nemzeti dal még festéktől nedves példányainak képében immár a forradalom első kézzelfogható eredményét , a testet öltött sajtószabadságot vehette birtokába. Ezt a sikert pedig még kora délután követte a második: a pesti városi tanács, miután a tömegek nyomására kénytelen volt magáévá tenni a tizenkét pontot, hatalmát egy olyan sebtiben megalkotott választmányra ruházta át, amelyben a polgárság szószólói mellett helyet foglalhattak, sőt irányító szerephez juthattak a márciusi fiatalok legnevesebbjei, a pesti forradalom vezetői is. S a forradalom ez első hatalmi szervének gyors létrejötte a továbbiakban vitathatatlanul nagy és üdvös hatást gyakorolt mind a Habsburg-abszolutizmus, mind a magyar rendiség képviselőire: elsősorban ennek és a választmány által a következő hónap folyamán megszakítás nélkül kifejtett tevékenységnek volt köszönhető, hogy a forradalom kezdeti vívmányait rögzítő törvények kodifikálásakor a törvényhozóknak Pozsonyban is, Bécsben is messzemenően tekintettel kellett lenniök a forradalmi tömegek — kivált a pesti nép — akaratára. Pest város közbát orságra ügyelő állandó választmányának megalakulásával ugyanis Magyarországon első ízben jött létre olyan hatalmi szerv, amelyben — jóllehet csak közvetetten (a tagjai közé választott radikális értelmiségiek révén) — képviselethez jutott maga a nép is. S a pesti forradalmi választmány súlyát még növelte, hogy a következő napokban sok más városban és számos megyében is hasonló választmányok vették kezükbe a hatalom gyakorlását (sőt — mint még látni fogjuk — alakultak ilyenek — s immár a néptömegek közvetlen képviselőinek részvételével — a falvakban is), ezek a vidéki választmányok pedig sorra alárendelték magukat a pestinek — úgy, hogy az néhány nap múlva már nemcsak az ország és a forradalmi mozgalom központjában elfoglalt helyzeténél fogva nevezhette magát középponti választmánynak, hanem azért is, mert a vidéki választmányok csatlakozása révén intézményszerűen is középpontjává lett a forradalmi hatóságok fél országra kiterjedő hálózatának. Hanem, amennyire elvitathatatlan volt s utólag sem vitatható el a középponti választmánynak ós vidéki hálózatának jelentősége, annyira nem volt és nincs indok jelentőségük felnagyítására sem. Mindenekelőtt azért, mert a forradalmi választmányok, ha nagy hatalomra tettek is szert, korántsem lettek a hatalom kizárólagos birtokosaivá, korántsem összpontosíthatták a maguk kezében a politikai hatalom teljességét. Ezek a választmányok ugyanis olyan forradalmi mozgalom szülöttei voltak, amely — mint ismeretes —- a maga győzelmét nem a feudális elemek teljes megsemmisítésével vívta ki: a népmozgalom egyfelől nem számolta fel a feudális abszolutizmus legfőbb képviselőinek, a Habsburgoknak Magyarország fölötti uralmát, csak korlátok közé szorította azt, másfelől a nemességet sem fosztotta meg az országon belül élvezett politikai vezetőszerepétől, csak a feudális termelési viszonyok leglényegesebb összetevőinek haladéktalan kiküszöbölésére kényszerítette rá, az abszolutizmus elleni harcát pedig éppen hogy a (többségében ugyancsak abszolutizmus-ellenes) nemességgel együttműködve vívta meg, —s ennél messzebb erőinek fogyatékos volta miatt nem is mehetett. Mindennek megfelelően tehát a magyar forradalom első hónapja három különálló hatalmi szervezet egyidejű működésének időszakává lett. Egyelőre — ha korlátozott 1 Ezt a (természetesen kikerekített) számadatot Urbán Aladár legújabban túlzottnak minősíti ugyan (Urbán Aladár: A magyarországi osztrák hadszervezet és a hazánkban áilomásozó katonaság 1848 áprilisában. Hadtörténelmi Közlemények 1963/2. 154, 1.), 6 azonban számításon kívül hagyja az olasz szabadságharc kitörése után is Magyarország területén maradt к aiáröra la ku latokat, holott Bées eppen ezeknek nagyon is előkelő ellenforradalmi szerepet biztosított. 6 Századok 1964/4.
