Századok – 1964
Tanulmányok - Galántai József: Tisza és a világháború 687
TISZA ÉS A VILÁGHÁBORÚ 707 Ilyen értelemben nyert felvilágosításokat Conradtól is. Már a július 7-i minisztertanácson megkérdezte erre vonatkozóan a vezérkari főnököt, aki azt felelte, hogy a következő években a katonai erőviszonyok „inkább a mi hátrányunkra" tolódnak el. Ezt Tisza úgy értelmezte július 8-i memorandumában, hogy ,,ez az eltolódás nem lesz túlságosan lényeges és a viszonyok kedvezőbb alakulása által a Balkánon teljesen helyre lehet majd hozni".7 3 De Tiszának ebben nem volt igaza, és félreértette Conrad válaszát. A vezérkari főnök nyilván talált arra elég alkalmat, hogy szavai helyes értelmét megmagyarázza, amint erre emlékiratában is utal.74 A nagyhatalmi erőviszonyok várható alakulásáról a német vezérkartól is — közvetlenül vagy közvetve — kaphatott tájékoztatást. A német vezérkar álláspontját jól mutatja Moltke vezérkari főnöknek a háború első napjaiban tett nyilatkozata: „Biztosan tudom, hogy Oroszország, Franciaország és Anglia megállapodtak az 1917-ben Németország ellen indítandó háborúra nézve. Szerencsének tekinthetjük, hogy a szarajevói gyilkosság miatt a három hatalom által rakott akna oly időben robbant fel, amikor Oroszország még nem fejezte be előkészületeit, és a francia hadsereg átmeneti állapotban volt. A három tökéletesen felkészült állam ellenében Németország igen nehezen boldogulhatott volna."7 5 Tisza eddig főleg balkáni képletekben számolt, most a nagyhatalmi viszonyok matematikája alapján felülvizsgálta és korrigálta műveleteit, és a háború mielőbbi kirobbantásának híve lett ő is. Az önfejű Tisza ngyon ritka esetben látta be valamely kinyilvánított álláspontjáról, hogy az nem helyes. Most azonban — osztályának imperialista érdekei szempontjából — be kellett látnia. Ha az imperialista háborút elvi okokból ellenezte volna, akkor persze nincs mit „belátnia". De ő nem elvileg ellenezte a háború kirobbantását, hanem azért, mert — elsősorban a román betöréstől való félelem és a nagyhatalmi erőviszonyok várható eltolódásának hibás felmérése következtében — egy későbbi időpontot arra kedvezőbbnek vélt a központi hatalmak szempontjából. Ebben pedig valóban nem volt igaza. Függetlenül attól, hogy a központi hatalmak vereséget szenvedtek a háborúban, a háború kirobbantásának időpontja 1914-ben számukra kedvezőbb volt, mint 1, 2 vagy 3 évvel később. Ez az erőviszonyok előre látható alakulásának ténykérdése volt, s ez előtt Tiszának meg kellett hajolnia, s meg is hajolt, mivel a háború 1 — 2 éven belüli feltétlen szükségességét ő is vallotta. A július 19-i minisztertanács a már július 14-én megszerkesztett ultimátumot végső fogalmazásban elfogadta, és Tisza kívánságára határozatilag kimondta, hogy a Monarchia „nem szándékszik a szerb királyságot bekebelezni".76 A háborút provokáló ultimátum szövegét július 22-én jóváhagyta az uralkodó. Szövegét még ezt megelőzőleg megküldték Berlinbe is. Vilmos császár nagyon meg volt elégedve vele: „Brávó, bevallom, abécsiektől ezt már nem is vártam."77 Tisza és a magyar kormány kezdeti ingadozása, majd szilárd álláspontjának kialakulása a háború legkedvezőbb időpontjának meghatározását illetően a magyar parlamentben és a kormánysajtóban is tükröződött. Július 8-án a parlamentben interpellációk formájában a burzsoá-földesúri ellenzék vezéralakjai kardcsörtető beszédeket mondottak. Andrássy szerint a kormány „kesztyűs 73 Österreich-Ungarns Aussenpolitik. VIII. köt. 372. 1. 74 Conrad i. m. 55. 1. 75 Die deutschen Dokumente zum Kriegsausbruch. IV. köt. 157. 1. 76 Österreich-Ungarns Aussenpolitik. VIII. köt. 514. 1. 77 Patyomkin: A diplomácia története. 249. 1.
