Századok – 1964
Tanulmányok - Galántai József: Tisza és a világháború 687
TISZA ÉS A VILÁGHÁBORÚ hoz fel bizonyítékokat, melyekkel a Szerbia elleni fellépés igazolható. Miközben ily módon készítették a Szerbia elleni fellépés ürügyéül szolgáló anyagokat, különösképpen a német császár és kormány támogatását akarták a Szerbia elleni akcióhoz és annak következményei esetére biztosítani. A Balkán-politikára vonatkozó és még a merénylet előtt elkészített emlékiratot Berchtold bizalmi emberével, Hoyos gróffal elküldték Vilmos császárnak Ferenc József levelének kíséretében. A kísérő irat semmi kétséget sem hagyott a bécsi kormányzat szándékait illetően. Ferenc József levelében hangsúlyozta: „Kormányom törekvésének a jövőben Szerbia elszigetelésére és kisebbítésére kell irányulnia. . . A Szerbiát tőlünk elválasztó ellentét kiegyenlítésére többé gondolni sem lehet." A memorandumban foglalt politika fő feltétele, hogy Szerbia „mint politikai hatalmi tényező a Balkánon kikapcsoltatik".3 9 Hoyos gróf a német kancellárral és akülügyminiszterhelyettessel folytatott tárgyalásán a Szerbia „kisebbítésére" és „kikapcsolására" vonatkozó kitételt úgy magyarázta, hogy itt Szerbia szomszédai közötti felosztásáról van szó.4 0 Tisza ismerte az emlékiratot — amely egyébként is korábbi előterjesztéseinek szellemében vázolta a Monarchia követendő Balkán-politikáját — és az uralkodói levél szövegét is. Ez utóbbin a lényeget nem érintő, csupán a megfogalmazás élességét csökkentő változtatást javasolt.4 1 A Hoyos-féle magyarázatot azonban — mint látni fogjuk —, amikor az tudomására jutott, nem fogadta el. Ferenc József július 5-én még a német válasz megérkezése előtt audiencián fogadta Conradot. A trónörökös meggyilkolása óta ekkor találkoztak első ízben. Conrad itt is előadta tervét, a Szerbia elleni azonnali katonai akciót. Az uralkodó megkérdezte tőle: „Biztos ön Németország támogatásában?" — és elmondta, hogy minden órában várják a németek válaszát. Ekkor Conrad azt kérdezte: „Ha az a válasz, hogy Németország mellettünk áll, akkor háborúba megyünk Szerbia ellen?" — Mire az uralkodó azt válaszolta: ,',Akkor igen."42 Már a memorandum elküldése előtt gondolhatta Berchtold és az uralkodó, hogy Berlinben a Szerbia elleni erélyes fellépést támogatni fogják. Július 2-án a külügyminiszter tágyalt Tschirschkyvel, a bécsi német követtel. A tárgyalásról készített feljegyzése szerint: a követ „biztosított, hogy felfogása szerint csak a Szerbiával szemben való tetterős fellépés vezethet sikerre".4 3 Egy nappal előbb, július 1-én Hoyos beszélt az akkor éppen Bécsben tartózkodó Naumannnal, a német birodalmi gyűlés befolyásos liberális képviselőjével, aki úgy tájékoztatta, hogy Berlin most készen áll a háborúra.4 4 De mindezek a közlések nem bírtak kellő hivatalos súllyal, és a bécsi vezetők közvetlen választ akartak kapni a német császártól és kancellártól. Ezt célozta a memorandum és az uralkodói levél elküldése. A memorandumot és az uralkodói levelet, melyet Hoyos gróf Berlinbe vitt, a Monarchia berlini követe, Szőgyény július 5-én délben adta át Vilmos császárnak. Az eredmény Bécs kardcsörtetőit teljesen kielégíthette. A császár szóbeli válaszáról Szőgyény még aznapi táviratában számolt be: „Ha mi igazán felismertük egy háborús akció szükségességét Szerbia ellen, ő — Vilmos császár — sajnálná, ha nem használnók ki a mostani, nekünk oly kedvező pillana-39 Österreich-Ungarns Aussenpolitik. VIII. köt. 252. 1. 40 Die deutschen Dokumente zum Kriegsausbruch. I. köt. 35. 1. 41 Österreich-Ungarns Aussenpolitik. VIII. köt. 316. 1. 42 Conrad: i. m. 36. 1. 43 Österreich-Ungarns Aussenpolitik. VIII. köt. 277. 1. 44 Uo. 235. 1. 5*
