Századok – 1964
Tanulmányok - Márkus László: A bethleni kormányzati rendszer bukása - 42
62 MÁRKUS L.ÍSZLÓ ugyanakkor Horthy és Károlyi közötti rokoni kapcsolat egészítette ki a kört, amelyben a főispáni jelentés fogant és eljutott rendeltetési helyére.6 3 A továbbiakban a koronatanács, Horthy kívánságára összevonva tárgyalt három napirendi pontot, a 2., 3. és 5. pontot, tehát azokat, amelyek a forradalmi mozgalmakkal kapcsolatos intézkedésekre vonatkoztak. A kormányzó szerint e kérdések megtárgyalását ,,a szociáldemokrata" képviselők által 1930. szeptember 1-én rendezett úgynevezett „munkanélküliek sétája" váltotta ki. Horthy kifogásolta ezzel kapcsolatban a hatóságnak a tüntetés során és után tanúsított magatartását, veszélyeztetve látta az ország hírnevét és polgárainak békéjét, szükségesnek tartotta a forradalmi kirobbanások megakadályozása céljából a statáriumnak prevencióként való kihirdetését, kommunistaellenes törvények meghozatalát, az országgyűlés tagjai mentelmi jogának megszorítását és a szeptemberi tüntetés alkalmával okozott károk megtérítését. Bethlen lényegében elutasítja Horthy javaslatait, a jegyzőkönyv szerint „statáriumnak prevencióként való kihirdetését sem kívánatosnak, sem szükségesnek (kiemelés tőlem — M. L.) nem tartja". Indokolását „selyempapírba" csomagolva, diplomata módjára adta elő, hangsúlyozva, hogy a rosszakaratú külföldi sajtó a statárium kihirdetését Magyarország ellen használhatná fel, és ez a küszöbön álló külföldi kölcsön szempontjából káros következményeket vonhatna maga után. Ugyanakkor Horthy megnyugtatására közölte, hogy a fennálló törvények szerint bármikor a legrövidebb időn belül kihirdethető a statárium. Az igazságügy- és belügyminiszter vitája után, amelynek során egymásra igyekeztek hárítani a felelősséget a károk meg nem térítése miatt, Gömbös Gyula szólalt fel, aki félreérthetetlenül a kormányzó irányvonalát követte előadásában. Hangsúlyozta, hogy a folyamatba tett intézkedések két szempontból bírálandók el: egyrészt, hogy megnyugtatták-e a polgárok közvéleményét, másrészt, hogy a jövőben a hatóságok milyen eljárást tanúsítsanak. Gömbös az első kérdésre határozott nemmel felelt, tehát kinyilvánította, hogy az 1930 szeptember óta foganatosított intézkedések nem nyugtatták meg a közvéleményt. Kifogásolta, hogy nem tartóztatták le a helyszínen a szociáldemokrata képviselőket, és ezért „a polgárság meg van félemlítve, mert fél a baloldal terrorjától". E napirendhez készített előterjesztéshez, amely a kormányzó intenciójának vonalába esett, Gömbös a következő feljegyzést fűzte: „Tekintettel a fenti jogszabályokra,64 a statárium kihirdetésének jogát átruházni az államfőre nem látszik szükségesnek, mert a jelen-63 A főispáni jelentés egyébként ízelítőt ad a magyar falu helyzetéről, a nagymértékű eladósodásról és az ebből hasznot húzó ügyletekről. így pl. dr. Wellisch István szentesi ügyvéd Gálffy István 1000 pengő becsértókű cséplőgépét 25 pengő, 3000 pengő becsértékű Fordson traktorát 835 pengőért vette meg az árverésen. O. L. Horthy kabinetirodájának iratai. 1931. febr. 20 —márc. 5. koronatanács jegyzőkönyve, 1. sz. melléklet, K. 589. I. D. 2. 64 Az előterjesztés felsorolja azokat a törvényeket;, amelyek 1912 óta lehetővé tették a rendkívüli állapot elrendelését. —Horthy Miklós titkos iratai 82. 1. idevonatkozó jegyzete helyesen állapítja meg, hogy „Bethlen abbeli igyekezetében, hogy bebizonyítsa: nincs szükség semmiféle változásra, feltárta az előző 12 év egész reakciós törvényhozását, annak összefüggő rendszerét". Ugyanakkor Bethlen e koronatanácsi magatartása taktikai fogás volt, a jobbról jövő támadás kivédésének ismert módszere annak bizonyítási kísérlete, hogy a megtámadott van olyan jobboldali, mint a támadó. A lényeg — a fenti összefüggésekből és a későbbi eseményekből bizonyítható — Horthy beavatkozási kísérletének és a mögötte álló erőknek elutasítása.
