Századok – 1964

Tanulmányok - Galántai József: Tisza és a világháború 687

Galántai József: Tisza és a világháború „Mégis csak férfi" — jegyezte meg elismerően a magyar miniszterelnökről II. Vilmos német császár a bécsi követ 1914. július 14-i jelentésének margóján.1 Tschirschky ekkor tudósította arról, hogy Tisza felhagyott a háború 1914 nyarán történő kirobbantását ellenző álláspontjával. Mint jelentésében írta, a miniszterelnök felkereste és kijelentette: „Nehezen határoztam el magam arra, hogy a háborút ajánljam, de most szilárdan meg vagyok győződve szükségességéről és a Monarchia nagyságát minden erővel védelmezni fogom. . . Egyesülten fogunk most nyugodtan és szilárdan a jövő elé nézni."2 Tisza személyisége a császár és a berlini politikusok körében már régebben szimpatikus volt. Tíz esztendővel korábban, amikor a képviselőház elnökeként letörte az obstrukciót, a német császár a legnagyobb elismerés hangján szólt róla: „Ilyen ember kéne Németországnak".3

Nemcsak Tisza személyétől, hanem az általa képviselt egész politikai irányzattól — a párttól, amelynek vezetője volt—sokat vártak Németországban. Ez kifejeződött a bécsi szász követ jelentésében is, melyet még a „Munkapárt" kormányrajutása kapcsán küldött: „Ez az esemény — írta — nemcsak Magyarország számára, hanem az egész Monarchia szempontjából rendkívüli jelentőségű, mert ezzel az évek óta tartó politikai bizonytalanság véget ért."4

Tisza és pártja beváltotta a hozzáfűzött reményeket. A német imperializmus oldalán háborúba vitték az országot és kitartottak abban a végletekig. A tengernyi vért eredményező „durchhalten" politika a német császár és vezérkar után az ő köreikben érvényesült legkövetkezetesebben. Ez a politika kifejezte Magyarország uralkodó osztályainak érdekeit. De súlyos, céltalan megpróbáltatásokat jelentett az ország népei számára és katasztrófát a nemzet életében. Tisza valóban „nehezen" határozta el magát — nem a háborúra, hiszen arra évek óta készült, hanem — a háború alckori kirobbantására. A trónörökös meggyilkolását követően nem tartotta a viszonyokat alkalmasnak a háború megkezdésére, s ezért fékezte a kardcsörtetőket, de már két héttel később megváltozott a véleménye és beállott közéjük. A „gyújtogató, csóvás ember", a „vad, geszti bolond" — ahogy Ady nevezte őt5 — nem tagadta meg sem osztályát, sem önmagát. 1 Die deutschen Dokumente zum Kriegsausbruch. Charlottenburg. 1919. I. köt. 75. 1. 2Uo. 74—75. 1. 3 Czernin Ottokár gróf: Emlékeim Tisza István grófról. Bpest. 1929. 11—12. 1. 4 Sächsisches Landoshauptarehiv Dresden. Sächsische Gesandtschaften, Gesandtschaft in Wien. Nr. 389. A jelentés kelte: 1910. jún. 3. 5 Lásd „Rohanunk a forradalomba" című versét.