Századok – 1964
Tanulmányok - Berend T. Iván–Ránki György: Infláció és elzárkózási irányzatok Magyarországon az első világháború után (1921–1924) 661
INFLÁCIÓ Ей ELZÁBKÖZÁSI I RÁNYZATOK M AGYABOBSZÀGON 665 A bankóprés leállítását és a korona értékemelkedését azonban csak akkor lehetett tartósítani, ha sikerül fedezetet biztosítani az állami kiadásokhoz, ha sikerül egyensúlyba hozni az államháztartást. Hegedűs pénzügyi terve az államháztartás egyensúlya helyreállításának leggyakrabban alkalmazott tőkés módszerét, a külföldi kölcsön felvételét elvetette. Már képviselőházi programbeszédében is kijelentette: „. . .én magam akarok segíteni magamon és nem a külföld által, csupán azt állapítom meg, hogy a múlt héten még egyáltalán nem kaptunk volna külföldi kölcsönt, és hogy a jövő héten kapunk-e, azt már nem is kérdezem."1 4 Hegedűs a reális adottságokból indult ki, amikor külföldi kölcsön felvételét nem vette számításba stabilizációs tervében. Valójában külföldi kölcsönkínálat nem jelentkezett és Magyarország mint vesztes, jóvátétellel terhelt ország, — melynek állami bevételét a még véglegesen meg nem állapított jóvátétel idejére zálogjogilag lefoglalták, — mely politikailag rendkívül elszigetelt, nem számíthatott az antanthatalmak pénzügyi köreinek támogatására, jelentősebb külföldi kölcsönt nem remélhetett. Ezért az államháztartás egyensúlyának megteremtésére a szanálási terv az állami bevételek minden eszközzel történő belső fokozását állította előtérbe. Hegedűs rendkívül nagy találékonyságot tanúsított a különböző új adónemek bevezetésében, melyek között szerepelt az ásványolaj, ecet s cukorgyártás után korábban is fizetett kincstári haszonrészesedés felemelése, de az új adók lényegét az általános forgalmi adó, valamint a fényűzési forgalmi adó jelentette.15 Az általános forgalmiadót mindenki—természetes és jogi személy— fizetni tartozott, aki „bevétel elérésére irányuló bármely önálló kereseti tevékenységet fejt ki". A rendelet kimondta, hogy a forgalmi adó fizetése független attól, hogy van-e a vállalkozónak tényleges haszna vagy nyeresége. Mindezen adónövelési intézkedések azonban nem biztosították a szanálás időszakában szükséges különösen nagy állami bevételi összegeket. Ezért Hegedűs, aki úgy vélte, hogy az ellenforradalmi rendszer megszilárdulásának és a tőkés gazdaság stabilitásának elengedhetetlen feltétele az infláció megszüntetése, szükséges és végső soron megtérülő befektetésnek tekintette, hogy az uralkodó osztályok vagyona egy részének állami igénybevételével teremtse meg a stabilizáció pénzügyi alapjait. Ezt a célt szolgálta a pénzügyi program keretében kidolgozott — ezidőben Európa nem egy országában vita, illetve kísérlet tárgyát képező — vagyonváltság-tervezet. E szerint minden ingó és ingatlan vagyont egyszeri adóval terhelnek, a bevételeket és folyószámla követeléseket 5 — 20%-os, a részvénytársaságok részvényértékének 15%-os, külföldi valuták és részvények után 20%-os, a kereskedelmi áruraktárak értékének 6.5%-os, az iparvállalatok vagyonának 10%-os megadóztatása mellett a földbirtok kataszteri jövedelme után vetettek ki váltságot, melyet pénzben, vagy — összekapcsolva a földbirtokreformmal — föld leadásával válthattak meg. Utólagos becslések a nagybirtok terhét a birtokok értékének 2.5—5%-ában, a házingatlanra kivetett adót pedig az évi tiszta házbérjövedelem háromszorosában határozták meg.1 6 A vagyonváltságra alapozott Hegedüs-féle szanálási terv azonban csak ideiglenes javulást hozhatott, de nem volt képes megszilárdítani a korona 14 Nemzetgyűlési Napló, 1920 dee. 20-i ülés. 15 Lásd 192*1. XXXIX. tc. és Rendeletek Tára, 1921. 15—16. kk. 1. 16 O. L. Pénzügyminisztérium. Szabóky anyag. X.—3. (1—11.); Az 1920—22. évi Nemzetgyűlés Irományai, VIII.—197, IX. 355. kk. 3 Századok 1964/4.
