Századok – 1964
Tanulmányok - V. Windisch Éva: A magyarországi német nemzetiségi mozgalom előtörténete (1867–1900) - 635
650 « V. WINDISCH ÉVA számlálásoknak a nemzetiségekre többé-kevésbé sérelmes módon történd lebonyolítása is.6 3 A magyar kormányok dualizmuskori nemzetiségi politikájának vizsgálatánál felvetődik a kérdés: mennyiben szolgálják e törvények, rendelkezések a polgári államigazgatás egynyelvűvé tételének célján túlmenően a nemzetiségi tömegek asszimilálásának célkitűzését? Kétségtelen, hogy a korszak politikai, s még inkább publicisztikai megnyilatkozásai között nem egyszer felvetődik a nemzetiségek teljes beolvasztásának gondolata; annak igénye, hogy a magyar politikai nemzetet nyelvileg is egységes néptömegek alkossák. Ha azonban e — minden egyéb vonatkozásától eltekintve — rendkívül irreális célkitűzés ritkán talál is cáfolókra, ápolói egyedül a magyar társadalom legsovinisztább elemeiből kerülnek ki. A felsorolt, s a nemzetiségek nyelvi, nemzetiségi jogait bár sok részletükben súlyosan sértő törvények, rendelkezések a beolvadás előmozdítására nem alkalmasak: eredményük a nemzetiségek kulturális süllyedése, a közélet minden ágában való háttérbe szorulása, elégedetlenség, a jogfosztottság tudatának kialakulása lehet — esetleg a magyar nyelv kényszerű elsajátítása is —, de asszimiláció nem, vagy csak igen kis mértékben. Ezek a rendelkezések az asszimiláció szempontjából viszonylag jelentéktelenek a spontán asszimilációra késztető s a polgári állam természetéből folyó tényezőkhöz képest; asszimiláló hatásuk csak ott lehet, ahol a spontán asszimiláció előfeltételei is adottak.64 Ha ezeket a szempontokat egybevetjük a magyarországi német polgárság nemzetiségi helyzetéről a bevezetőben mondottakkal, világossá válik, hogy e törvények, rendelkezések asszimiláló hatást egyedül rájuk gyakorolhattak Magyarország valamennyi nemzetisége között. Ehhez járul még, hogy a magyarországi német polgárság — s részben általában a németség — beolvasztására, különféle, még ismertetendő körülmények folytán, a törvényeken túlmenően is sokoldalú kísérletek történnek, állam, hatóságok, egyház, társadalom részéről egyaránt. E jelenségek között mindenekelőtt a Budapest gyors el magyarosítására irányuló törekvést kell megemlítenünk, mely nem kis mértékben az abszolutizmus idején érvényesült germanizáló tendenciák visszahatásaképpen jelentkezik, s nem veszi figyelembe az amúgy is asszimilálódó német polgárság még német elemeinek igényeit. Már 1860-ban elrendeli Pest város oktatási bizottsága, hogy a tanítás nyelve az összes községi iskolában a magyar legyen.65, 1868-ban azután a városi hatóság felügyelete alatt álló katolikus népiskolákat községi iskolákká változtatják, hogy megmagyarosításuk az egyházi hatóságoktól függetlenül legyen véghezvihető.6 6 Budán 1873-ban kezdik a magyar tannyelv bevezetését szorgalmazni. Bár mindezek a rendelkezések csak lassan és fokozatosan jutnak érvényre — a fővárosban még 1882-ben is vannak egyházi és magániskolák, ahol a magyar nyelv még tantárgyként sem szerepel —r az állami befolyás kiterjedése az iskolákra, s ezzel a magyarosodás, már meg-83 Mindezekről összefoglalókig — bár túlzásokkal — ld.: Rudolf Heinze: i. m. 25—-30, 45—-59. 1.; Guntram Schultheiss: Deutschtum und Magyarisierung in Ungarn und Siebenbürgen. München. 1898. 12—44. 1.; Raimund Friedrich Kaindl: i. m. III. köt, 335—342.1. M Vo.: Horváth Zoltán: A nacionalizmus kifejlődése és a nemzetiségi kérdés alakulása a dualista Magyarország utolsó évtizedeiben. Századok. 1961. 328. 1. 65 Thirring Gusztáv: Budapest főváros demográfiai és társadalmi tagozódásának fejlődése az utolsó 50 évben. I. köt. 276. 1. 65 Deutsche Wahrheiten und magyarische Entstellungen. Leipzig. 1882. 171. L
