Századok – 1964

Figyelő - A Magyar Televízió történelmi műsorairól (Vadász Sándor–Tóth Sándor) 604

FIGYELŐ 605 lítását nagyban elősegítené, ha végleg kiküszöbölnék a ma még bizony előforduló technikai fogyatékosságokat. Azw

ellenforradalmi korszak, ill. a második világháború történetéből vették témájukat a „Panoptikum,", a „Húsz éve történt" ós a ,,Honfoglalás". Kizárólag tematikus szempontok indokolják, hogy együtt említjük őket, mivel különböző műfajokat képviselnek. A három közül kétségtelen az Illés Béla regénye alapján készített film, a „Honfoglalás" aratta a legnagyobb sikert. Ezt bizonyítja a sajtóvisszhang mellett a többszáz érdeklődő, akik valósággal megostromolták a Televízió szerkesztőségét, hogy az egyik vagy másik történelmi személy szerepe, további sorsa felől érdeklődjenek. A jó forgatókönyv, a kitűnő színészi alakítás mellett fontos összetevője volt a sikernek a megfelelő történelmi időpont, a vészterhes 1944 őszutó kiválasztása is, mert lehetőséget adott a magyar uralkodó osztályok politikai vonásainak hatásos sűrítésére. Bár a forgatókönyv néhány lényeges ponton nem tükrözi helyesen a történelmi valóságot — amint arra Kállai Gyula rámutatott —-, a magyar uralkodó osztályok bűnös könnyelműségét és felelőtlenségét a film jól ábrázolja. A ,,Honfoglalás" bemutatásával a Televízió jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a nézők milliói helyes képet alkossanak a nagy horderejű történelmi pillanat eseményeiről. Jól sikerült ós széleskörű érdeklődést kiváltó vállalkozás volt a „Panoptikum" című sorozat is, mely hat folytatásban adott keresztmetszetet az ellenforradalmi negyedszázadról. A „Panoptikum" a korszak egy-egy reprezentánsát állította reflektorfénybe, az ő szavaikat és tetteiket egybevetve adott hiteles portrét róluk, politikájukról. Minden egyes rósz forgatókönyvének szövege a felhasznált híradókkal, haditudósító felvételekkel és írásos dokumentumokkal teljes összhangban segítette az ítéletalkotást. Ha mégis kiemeljük a produkció Kállayval foglalkozó részét, azért tesszük, mert véleményünk szerint egy fontos feladatot jól teljesített, hozzájárult a Kállay nevével fémjelzett „hintapolitikáról" egyes rétegekben még napjainkban is élő illúziók szétrombolásához. A „Panoptikum" sikere ismételten bizonyítja, hogy a helyes történelemszemlélet kialakításában milyen hasznos a korabeli híradók, dokumentumok felhasználása. E téren lehetőségeink kihasználásának még csupán a legelején tartunk. Evvel a lehetőséggel nem éltek kellő mórtékben a „Húsz éve történt" című produkció alkotói. A felhasznált filmrészletek nem minden esetben támasztották alá az egyébként színvonalas és szakmai szempontból kifogástalan összekötőszöveget, ebben látjuk az eddig bemutatott két rósz gyengeségének legfőbb okát. Különösen szembetűnő volt a szovjet arcvonal eseményeit illusztráló filmanyag szegényessége, amely lerontotta a helyes és igaz mondanivaló meggyőző erejét. Azért tesszük ezt szóvá, mert tudjuk, hogy a szocialista országok filmarchívumai közti megállapodás deviza kikapcsolásával teszi lehetővé arcbívfilmek cseréjét, és a közelmúltban a Budapest Filmstúdió egyik készülő dokumentumfilmjéhez a krasznogorszki filmarchívumban is gyűjtött második világháborús anyagot. A Televízió történelmi tárgyú sorozatai között említést érdemel a „Napló", amely 5 percben egy-egy jelentős történelmi évforduló emlékét idézi, filmek és más kortörténeti dokumentumok felhasználásával. A felsorolt műsorok kivétel nélkül legújabbkori történeti témát dolgoztak fel, de ez a tény nem jelent kizárólagosságot. A Televízió szerkesztőségeiben folytatott beszélgetéseink során értesültünk arról, hogy a régmúlt történeti korszakok bemutatása a jövőben az „Iskola-televízió" feladata lesz. Ennek műsorairól már folynak az előkészítő tárgyalások, remélhetőleg az 1964/65-ös tanévben a képernyőn lehetünk tanúi az eredményeknek. Külön kell szólnunk a Televízió 13 részes sorozatáról, a fiatalabb és idősebb korosztályok körében egyaránt nagy érdeklődést kiváltó „A Tenkes kapitányá"-ró\. A helyes kritikai álláspont kialakításához figyelembe kell venni azt a szempontot, hogy az alkotóknak nem állt szándékukban széles történelmi korkép megrajzolása. Könnyed, hangvételében, megoldásaiban a népmesékre emlékeztető, zömmel kitalált történetet filmesítettek meg, melynek történeti magva igen sovány. Elképzelésük az volt, hogy az igazságtevő népmesék hangulatát idézve, kicsúfolják az országot dúló-sanyargató labancokat, felhasználva a népi fortély minden leleményét. Ez az alkotói-rendezői felfogás mindenképpen jogosultnak mondható, a baj csak az, hogy a film készítői nem voltak következetesek, mert nem szerencsés arányban keveredik a filmben a szatirikus ós leleplező szándók. Ennélfogva bizonyos stíluskeveredés állott elő, amire egyébként a napilapokban megjelent kritikák már rámutattak. A labancok karikírozásában túlságosan messzire mentek, úgyhogy a néző nem érthette, miért van szükség a pozitív hősök helytállására, minden erejük megfeszítésére, amikor csak szánalmas figurák álltak velük szemben. A forgatókönyv hibáit csak tovább fokozták a forgatás során elkövetett technikai hibák; az egyébként lelkesen játszó színészek nem tudnak eléggé lovagolni, vívni; a statisz-