Századok – 1964

Figyelő - Évezredek története (Kardos József) 602

FIGYELŐ 603 A gyermekeket 6—7 éves korukig elsősorban a mesék csodálatos világa ragadja meg. A valóság megismerésére való törekvés a mesékben önfeledten gyönyörködő gyermeknél még nem játszik nagy szerepet. A gyermekkor irodalmi érdeklődését gondosan vizsgáló pedagógiai megállapítások szerint az általános iskola első—harmadik osztályos tanulóinak figyelmét elsősorban a mesék kötik le, még a negyedik, ötödik osztályosok is szeretik a meseszerű jelleget, és a hatodikosok is örülnek, ha egy kis mese is van olvasmányaikban. E megállapításokat ismerő szerző munkájában felhasználta a mese motiváló erejét. Fejezeteit mesékkel vagy mesékre való utalással kezdi. Különösen az ismert történelmi mondák felhasználása látszik eredményesnek. Példaként említhetnénk a trójai háború izgalmas, fordulatos és egyben tanulságos mondáját. Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy ezzel kapcsolatban nem tartjuk fontosnak Schliemann Henrik nevének említését, míg Homéroszét viszont hiányoljuk. Nem minden esetben törésmentes a mesemotívum ós a valóság egymás mellé állítása. Például a „Királyok, földesurak, jobbágyok" című fejezetet nyitó mese — nézetünk szerint — nem teljesen szerencsés, az illusztrálás itt öncélúvá válik. A mese jólelkű öreg királyról, aranyhajú királyfiról, tündérszép királylányról, hűséges szolgáról és gonosz mostoháról szól. Az ismert, mesés fordulatok után a jó legyőzi az ármányt, és a bölcs uralkodás boldog évei következnek. „Ez azonban csak mese" — mondja a könyv, és felszólít, térjünk vissza a valósághoz. így folytatja: „Több mint ezerötszáz évvel ezelőtt északról és keletről vondorlásaik során új népek érkeztek Európába: gótok, szászok, frankok, avarok, hunok és még sok más nép. Nomád állattenyésztő népek voltak ..." A mesés bevezetés erőltetettsége itt nyilvánvaló. Az I789-es francia forradalomtól kezdve már nem találkozunk mesékkel a fejezetek ólén. D. Major Klára számol olvasóinak fejlődésével, tudja, hogy érdeklődésüket már megragadta; az események komolyságát nem kívánja megzavarni. Arra azonban gondosan ügyel, hogy a könnyen fáradó érdeklődést el ne veszítse. Az önmagukért beszélő történelmi események most is elevenek, képszerűek, mozgalmasak. Ha sztrájkról beszél, egy francia kisfiút szólaltat meg, kit egyszerűen csak keresztnevén említ, vagy korábban az amerikai földrész észak—dél elleni háborújáról szólva egy fiatal fekete bőrű házaspár izgalmas, szívszorító menekülésével indítja mondanivalóját. Egy-egy kis kerek történetet kapunk, konkrét egyedi eseteket, de ezek jellemzőek a történelem egész menetére. Mindez világos számbavétele az olvasók életkori sajátosságainak. Itt jegyeznénk meg, hogy a művet hót éven felülieknek javasolják. Talán korai ez az életkor. Nyolc, de inkább kilenc éves kortól megalapozottabbnak látszik a javaslat. Lehet, hogy kicsinyeskedósnek tűnik ez a kifogás, de az említett életkorban a tanulók fejlődése olyan rohamos, és rövid időn belül olyan nagy változásokat mutat, ami érdemessé teszi a fentiek megemlítését. Ha csak az olvasás technikájának fejlődésére gondolunk, már ez is magyarázatul szolgál, nem beszélve az értelmi fejlődés sokoldalú és gyors változásáról. Az „Évezredek történeté"-nek nagy pozitívuma, hogy egyetemes történetet ad, melynek nagyjából megfelelő árányban csak része a magyar történet. Ez elősegíti a tanulók történelemszemléletének helyes megalapozását. Ennek jelentősége különösen akkor tűnik ki, ha figyelembe vesszük, hogy az alsótagozatos tanulók olvasásórán feldolgozott szemelvényeikben szinte kizárólag a magyar történelemről hallanak. Jelentős eredménynek számít a kronológiai egymásutániság ismeretének megalapozása. Egy-egy zavaró körülmény azonban fellelhető, például keveredést okozhat, hogy Árpád vezérről előbb történik említés, mint az ókori egyiptomi vagy görög történetről. Áz igazsaghoz hozzátartozik, hogy az évszámok a megfelelő helyen adottak, de a sorrendi következés — éppen az olvasók korára való tekintettel — szigorúbb lehetne. Külön kell szólnunk a könyv színes, megragadó, ízléses kiviteléről. A gyermekek sokszor az első benyomás alapján választják ki olvasmányukat. A kiadó számolt ezzel. A kötet külseje és illusztrációi első látásra megragadják az olvasót. Élénk színek, szellemes ábrák, eredeti metszetek és fényképek tarka de ízléses szerkezetben váltják egymást. Ez felhívja a figyelmet, de ugyanakkor szemlélő olvasásra serkent, könnyíti a szöveg megértését, a gondolatok élményszerű, maradandó bevésését elősegíti. Ugyanakkor megemlítenénk azt is, hogy a könyv néhol talán ábrákkal túlzsúfolt; ez elvonhatja az olvasó gyermek figyelmét, esetleg korlátozza képzelőerejét. Feltétlenül elkerülendő zavaró körülménynek tartjuk, hogy olyan képek is találhatók, melyekről nem szól a könyv, pl. VHI. Henrik képe a borítólap belső oldalán stb. A későbbiekben ajánlatos lehet hasonló életkorúak számára írt könyveknél nagyobb betűk használata. Ez megkönnyíti az olvasást. A szerző munkájában az emberiség történetét az osztályharcok történetén, a legélesebb összeütközések felvázolásán keresztül kívánja bemutatni. Dicséretes és sikeres törekvés ez részéről. 15*