Századok – 1964

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 589

597 FOLYÓIRATSZEMLE STUDI STORIC1 1963. 3. sz. - Ismertetés jellegű cikkében ANTONIO DUCCI a második világháború diplomáciai előzményeivel foglalkozik (539—555. 1.) Eden megjelent emlékiratai és a függelékként megjelent német diplomáciai iratkiadás kapcsán. Végigkíséri Eden diplomáciai pályáját, s közben a locarnói egyezmények és az európai kollektív biztonság kidolgozásával kapcsolatban ismerteti az európai politika angol, ill. az angol politika európai vonatkozásait. Részletesen kitér a népszövetség, a balti államok, a Saar-vidék kérdéseire, elemzi Mussolini és Hitler nézeteinek különbségeit, Ausztria megszállása, a cseh és lengyel probléma részletes megvilágításával pedig az angol politika jellemzőit mutatja be. Eden személyéről megállapítja, hogy nem volt olyan nagy államférfi, mint Churchill, inkább diplomata volt. Jellemzi Anglia politikáját a hitleri rendszerrel kapcsolatban, s rámutat arra a kísérletre, amellyel Sándor jugoszláv király a szovjet politika segítségének felhasználásával próbálta a kollektív biztonság kérdését dűlőre vinni. Érdekes adatokat közöl Barthou és Litvinov tárgyalásairól. Végeredményként rámutat az angol politika mindvégig kompromisszumos jellegére, s arra a tényre, hogy ez a politika sem egyértelmű, sem következetes nem volt. — H. PAST AND PRESENT 1963. (nov.) 26. sz. A legjelentősebb tanulmányban J. P. D. DUNBABIN az 1870-es évek angliai mezőgazdasági munkásainak mozgalmát, az ún. „mezei felkelést" eleveníti fel (68—93. 1.). Összehasonlítva az 1830-as ós 1840-es évek „agrárlázongásaival", megállapítja, hogy az 1872-es mozgalom világosan kifejezte a mezőgazdasági munkásság társadalmi elismerésének igényére és helyzetének javítására irányuló törekvéseit. Ezek a célok a mintegy 150.000 szervezett agrármunkás és egyéb társadalmi kategória szakszervezkedésén keresztül jutottak kifejezésre, és jellegzetesen a délkelet-angliai területen élő munkásság mozgalmában összpontosultak. A „mezei felkelés" olyan átmenetet képviselt, amelyben a modern szakszervezkedés és a korábbi ösztönös lázongás egyaránt fellelhető volt. Átmeneti jellegének megfelelő ideológiát és közgazdasági nézeteket testesített meg. Ezekben a földbirtok fokozatos és igen mérsékelt kisajátításának programja mellett megfért a bibliára és a morális magatartásra való ismételt hivatkozás. A szerző tanulmányának utolsó szakaszaiban összegezésül megállapítja, hogy az angliai mezőgazdasági munkásság bajainak orvoslását nem találhatta meg az adott erőviszonyok közepette a sztrájkakciókban, belső vándorlásban vagy emigrációban. Ezzel magyarázható, hogy a mozgalomnak 1874-ben bekövetkezett hanyatlását követően a vezetők, a liberális párthoz kapcsolódva, az agrármunkásság szavazati jogának biztosításáért küzdöttek, majd ezt 1885-ben elnyerve, a mezőgazdasági vidékek munkássága, már vezetők nélkül is, biztos tartalékcsapatát képezte a századforduló liberális pártjának. — J. SIMON rövid cikkben elemzi a cambridgei diákság társadalmi rétegződését az 1603 —1640-esidőszakban (58—67. 1.). Főleg a Caius ós St. John kollégiumok adatainak figyelembevételével vitába száll azzal a nézettel, hogy ezekben az évtizedekben tetemesen növekedett a cambridgei diákság soraiban az arisztokrata elem, amely az egyetemet elhagyva, hivatva lett volna a fennálló társadalmi rendet erősíteni. Az adatok többsége azt bizonyítja, hogy a „középosztály" fiainak benyomulása Cambridgebe volt a jellemző; ennek következményeképpen született 1640 után az a reform, amely igyekezett gátat szabni Oxfordban és Cambridgeben egyaránt a „nonkonformista" középosztálybeli értelmiségiek képzésének. — J. O. PBESTWICH: Anqol-normann feudalizmus és a kontinuit ás kérdése c. vitacikkében (39—57. 1.) rámutat azokra a veszélyekre, amelyeket több, XIX. századi ós néhány modern, középkorral foglalkozó angol történeti munka nem tudott elkerülni: hangsúlyozzák ugyanis, hogy hosszabb vagy rövidebb időszakon keresztül (a XIV—XV. században) a katonai feudalizmus lényegében nem változott, sőt a kontinuitás a katonai szervezet kérdésében kimutatható már a normann hódítást megelőző időktől. A szerző sem vitatja azt a helyes szemléleti módot, amelyet Namier és Vinogradoff is képviselt, hogy a katonai szervezet és katonai intézmények vizsgálata a középkori Anglia bonyolult és változó társadalmi struktúrájának jobb megértéséhez vezethet, azonban hangsúlyozza, hogy különbséget kell tenni a katonai kötelezettség története és a katonai erők felhasználásának és összetételének története között. Mindenkor figyelembe kell venni azokat a társadalmi viszonyokat, amelyek a katonai intézményeket létrehozták és alakították, sőt világosan látni kell, hogy ugyanazok a keretek és intézménvek különböző időpontokban különböző célokat szolgálhattak, különböző eredményekkel. — //. É. HISTORY 48. köt. 1963. (okt.) 164. sz. -A „History" az Angol Történelmi Társulat folyóirata. A. COBBAN, a francia történelem elismert angliai szakértője, e folyóirat szerkesztője, Th. Carlylenak a francia forradalom történetéről írott művét méltatja