Századok – 1964

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 580

FOLYÓIItATSZEMLE 587 előemberi és ősemberi leleteket, arra a következtetésre jut, hogy a halottkultusz első biztos jelei a monstieri kultúrperiódus­ban, a neandervölgyi embertípus korában találhatók. A halottak elhelyezése és a mellettük talált eszközök, véleménye sze­rint, azt bizonyítják, hogy a neandervölgyi ősember már rendszeresen temetkezett, ami a vallás keletkezésének első nyomait is nyújtja. A zsugorított helyzetű temetés legvalószínűbben a pihenés képzetéhez kapcsolódott, tehát olyan elgondolásból eredt, amelynek még semmi köze nem volt a jóval később kialakult túlvilág- és lélek­hithez. — O. M. * BORSODI SZEMLE. VII. (1963) 5. sz.: SZUNYOGH ZOLTÁN A magyar nehézipar területi struktúrája (különös tekintetettel a borsodi iparvidékre) c. tanulmánya Markos György gazdaságföldrajza és Kórodi József ipartelepítési munkája alapján vizsgálja témáját. Megállapítja, hogy a felszabadu­lás előtt a magyar ipar területi elhelyezke­dése aránytalan volt, ennek megfelelően a területi munkamegosztás polarizálódott: Budapest volt a feldolgozó, a vidék pedig a nyersanyagtermelő és a szállító. Ezt a nehézséget, mely a vidék elmaradottságát konzerválta, a felszabadulás utáni ipar­telepítési politika jelentősen megváltoztatta s jelentőségét az első ötéves terv ipartele­pítésében elkövetett egyes hibák sem változ­tatják meg. A második ötéves terv ipar­telepítési irányelvei most már e tanulsá­goknak felhasználásával még inkább elő­segítik a vidéket iparilag egészségesen fej­leszteni kívánó tendenciák érvényesülé­sét. — KÁLI LAJOS A munka szerinti elosz­tás szocialista elvének elméleti és gyakorlati megvalósítása Borsod megye kohászati üze­meiben c. tanulmánya a kohászati üzemek­ben a Horthy-korban alkalmazott bérezési módszerek (ezeket néhány érdekes konkrét példával is idéző) bemutatása után részle­letesen ismerteti a bérrendszer fejlődését a felszabadulás óta, az első kollektív szerző­désektől kezdve az 1953-ban végül a kohá­szat igényeinek megfelelő (s az addig alkal­mazott nem kielégítő, a gépiparra érvényes, darabbér által jellemzett bérezési rendszer helyére lépő) bérrendszeren át egészen az 1957-ben bevezetett, az abszolút béralap mérésén és az átlagbér ellenőrzésén alapuló új rendszerig. Fejtegetéseinek alátámasz­tására érdekes összeállításokat közöl a termelés és a vállalati szinten egy munkásra jutó kereset 1950 — 63 közötti alakulásáról. A történészek által eddig általában kevéssé vizsgált, de igen lényeges problémával fog­lalkozó tanulmányt néhány érdekes fény­kép egészíti ki a diósgyőri kohászat múlt-14* jából. — ZSIDAI JÓZSEF A Nehézipari Műszaki Egyetem könyvtára című cikke röviden összefoglalja a még a Selmecbányái bányászati iskolához fűződő kezdetekre visszatekintő könyvtár történetét, felhíva afigyelmet a Peitner Tádé professzor hagya­tékából 1774-ben megvásárolt gyűjte­ményre, benne több rendkívül értékes, köztük XVI. századi, bányászati és kohá­szati szakmunkára, mely igen gazdag anyaga lehet minden vonatkozó műszak­történeti kutatásnak. A könyvtár két világ­háború közötti története tükrözi a korszak illetékeseinek a könyvtárral szemben tanú­sított meg nem értését, szűkkeblűségét. A Könyvtár nagyarányú fejlődése csak a felszabadulás után, már az új miskolci egyetem keretében indult meg: ma 220.000 kötetével az ország harmadik legnagyobb műszaki szakkönyvtára. — V. K. SOPRONI SZEMLE. XVII. (1963) 4. sz.: KÖLKEDI ISTVÁN Soproni bérmozgalmak az 1905—07-es orosz forradalom idején c. tanulmánya (a 3. számban megjelent I. rész folytatása) az 1907. év eseményeit tárgyalja, megállapítva, hogy bár ez az óv tömeges bér- és sztrájkmozgalmak kitö­réséhez vezetett, amelyekbe már a gyári munkásság is bekapcsolódott, mivel az országos mozgalom ekkor már hanyatló­ban volt, a soproni mozgalmak is ered­ménytelenek maradtak: legnagyobb részük kudarccal végződött. A tanulmány részle­tesen felsorolja az egyes mozgalmakat: közü­lük a gumigyár (az I. részben már ismerte­tett) sztrájkja, a két téglagyár, majd a sörgyár (részleges eredményt elért) sztrájk­jai mellett a súlypontot továbbra is a szakmai szervezetek sztrájkjai jelentették. Az ácsok, az asztalosok, szobafestők és mázolok, cipészek kisebb-nagyobb, rész­ben eredményes mozgalma után a mozga­lom áprilistól a kőművesek sztrájkjában érte el a csúcspontot. A mintegy egy hóna­pos sztrájk teljesen eredménytelen maradt a munkaadók makacs kitartása folytán, s az építőmunkások legnagyobb része közben otthagyta a várost. Az év legnagyobb sztrájkja a brennbergi bányászsztrájk volt: csekély bérkülönbözet miatt tört ki, és 27 nap után eredménytelenül végződött: több száz résztvevője közül kb. 70 család ki is vándorolt. Megemlítendő még az álta­lános titkos választójogért kitört szeptem­ber 10-i egynapos általános sztrájk (ebben a város mintegy 1500 szervezett munkásá­ból azonban csak 264 vett részt), és a nagycenki cukorgyár sopronkeresztúri bér­letén kitört béressztrájk, melyet ugyan az igazgatóság idejében elfojtott, hatása azon­ban már megfigyelhető volt távolabbi fal­vakban is. — Főző GÉZA A soproni borvi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom