Századok – 1964
Tanulmányok - Márkus László: A bethleni kormányzati rendszer bukása - 42
A BETHLENI KORMÁNYZATI RENDSZER BIKÁSA 49' társadalmi ellentétek politikai vetületét az 1930-as esztendő utolsó hónapjaiban. Az 1926-ban nyílt szavazással választott országgyűlés képviselőházában az egységes párt elsöprő többséggel rendelkezett: 168 képviselővel, a vele koalícióban levő és a népjóléti tárcát birtokoló keresztény gazdasági és szociális pártnak 32 képviselője ült a parlamentben, a pártonkívüli, többségükben kormánytámogató képviselők száma 10 volt, ebből ellenzéki álláspontot végig a parlamenti időszakban csak Friedrich István és gróf Sigray Antal foglalt el. A pártonkívüli programmal megválasztott Ostör József egy év múlva belépett az egységes pártba. Az ellenzékben összesen 27 képviselő foglalt helyet, mert a fajvédők — 4 mandátumot szereztek az 1926-os választáson — Gömbös vezetésével az egységes párthoz csatlakoztak. Mégis történt változás a politikai elrendezésben. 1930 őszén Gaál Gaszton két képviselővel, Forster Elekkel és Reiscbl Richárddal kilép az egységes pártból és független agrárblokkot alakít. Csatlakozott hozzájuk a pótválasztáson bekerült Farkas Tibor. Ez az alakulat lett a független kisgazdapárt magja. A független nemzeti demokratapárt, Rassay pártja fuzionált a Yázsonyi-párttal, amelynek a parlamenti ciklusban mindössze két képviselője volt. Az ún. kispolgári párt egyetlen képviselője a baloldaltól a jobboldalig és vissza mindent megjárt Szilágyi Lajos, a Kossuth-párt egyetlen képviselője a későbbi kisgazdapárti Kun Béla volt. Az egységes párt mindenható vezére, Bethlen István pártját szavazógépnek, másrészt spanyolfalnak tekintette, amely elsöprő többségével szentesíti minden kormányzati intézkedését. A „Gazdától" — ahogy nevezték — függött a mandátum, ez volt a póráz és mézesmadzag egyben, amellyel engedelmességben tartotta „mamelukjait". Nyílt bírálat vagy ellentmondás1 7 egészen 1930 őszéig nem is hangzott el a pártban, jóllehet társadalmilag elég vegyes képet mutatott a gárda, igyekezett kifejezni azt a társadalmi szövetséget, amelyet képviselt. A finánctőkének közvetlenül mindössze két képviselője rendelkezett egységespárti mandátummal: Bíró Pál és Lakatos Gyula, de indirekt módon, a nagytőkével való kapcsolataik révén ide tartozott a Kozma Jenő és Bessenyei Zénó vezette, elsősorban a fővárosi politikában aktív képviselőcsoport. Az agráriusok gyakorlatilag két táborra oszlottak: a Maver János vezérségét valló volt Nagyatádi-párti „csizmás" kisgazdák, kulákbirtokosok, akiknek száma már az 1926-os választásokon erősen megcsappant, mindössze 12-en maradtak.1 8 Bethlen nem tűrte, hogy pártja parlamenti képviselőinek fele — mint 1926 előtt — „csizmásokból" álljon. Az 17 К gyet len, személyi kérdésben elhangzott bírálatról emlékezett meg visszaemlékezéseiben Klein Antal, az egységes pártból 1931-ben kilépett későbbi független kisgazda képviselő. Előadja, hogy Erdélyi Aladár (1931-ben Klein Antallal együtt lépett ki a pártból) az egységes párt egy értekezletén szóvá tette, hogy Bethlen a jobboldali, ifajvédő ellenzék padsoraiból hozott honvédelmi államtitkárt. „Sértő és lebecsülő a pártra — mondotta Erdélyi —, hogy amikor itt sok kiváló magasrangú katonatiszt ül . . . akkor azokat egyszerűen mellőzi és kívülről, az ellenzék padjaiból hoz egy századost, egy politikust, kivel sokan nem értünk egyet." Klein Antal : A kormánypártból való kilépésem okai. — Az MTA Történettudományi Intézete Archívuma. Kézirat 1962. 18 Csizmadia András (Orosháza), Csontos Imre (Karcag), Greskovics József (Csongrád), Gubicza Ferenc (Zirc), Krisztián Imre (Kápolna), Кипа P. András (Kunszentmiklós), Mayer János (Hódmezővásárhely), Muszti István (Szalonta), I'atacsi Dénes (Baranyaszentlőrine), Simon János (Siklós), Szabó István (Györgyszentmárton), Tarif kovics János (Kaposmező). 4 Századok
