Századok – 1964
Tanulmányok - Márkus László: A bethleni kormányzati rendszer bukása - 42
A BETHLENI KORMÁNYZATI RENDSZER BIKÁSA 43' Leglényegesebb és viszonylag a legegységesebb e csoportok között a finánctőke érdekeit képviselő és kifejező TEBE és GyOSz volt és gazdasági súlyát tekintve a legjelentősebb is, közvetlenül azonban nem birtokolt jelentősebb funkciókat a kormányzatban, bár képviselői a törvényhozásban és a pénzügyi-gazdasági politikai irányításban helyet foglaltak. A nagybirtokos osztály már nem mutatott ilyen egységes képet: a királvkérdésben elfoglalt álláspont alapján két táborra oszlott, a nyílt legitimistákra és a konformista, illetve Hasburg-ellenes nagy- és középbirtokos csoportokra. A törvényhozásban, különösen a felső ház újjászervezése után, jelentős befolyással rendelkeztek, Bethlen István személyén keresztül pedig az arisztokrácia vezető politikai szerepét reprezentálták. Még heterogénabb, mind társadalmi, mind politikai ambíciók tekintetében a szegediek csapata, programban mindnyájan a radikális jobboldaliság hangos hitvallói, de — mint későbbi pályájuk még élesebben bebizonyította — eradikalizmus tekintetében többféle, s nem is jelentéktelen árnyalatokat képviseltek. Politikai pályájukat persze nemcsak elvi álláspontjuk — az esetek többségében nem is elsősorban —, hanem karrierizmusuk határozta meg, de e tényezőkkel együtt is megkülönböztethető egymástól az agrárius nézeteket erőteljesebben hangoztató Kozma Miklós típusú politikus a csoport centrumát reprezentáló Gömbös Gyulától, akinek dzsentroid habitusában a Habsburg hadsereg hivatásos katonatisztjének szemlélete erősen keveredett a „radikális" nézeteket is hirdető ellenforradalmi, fehérterrorista, fasiszta törekvésekkel. A centrumtól „balra" foglaltak helyet — számszerűen a legkevesebben — a társadalmi reformot többé-kevésbé valóban igénylők, akiknek legjellegzetesebb alakja Bajcsy-Zsilinszky Endre. E magát fajvédőnek nevezett különítményes-szolgabírói csoport rendelkezett a legjelentősebb tömegbázissal, a közalkalmazotti középrétegek, kulákok és az értelmiség bizonyos körei támogatták a Gömbös vezette tábort, nem kis mértékben elkábítva a faj -védők programjának nacionalista, antiszemita és egyben „kapitalista-ellenes" követeléseitől. Bethlen sikeres politikai húzása a fajvédőkkel szemben a Nagyatádival való megegyezés volt, ez a lépés Nagyatádi tömegeinek zömét — átmenetileg — megnyerte a kormányzati rendszernek, még hozzá úgy, hogy a kisgazdák az egységes párton belül elsősorban a Bethlen vezette nagybirtokos csoportot támogatták és nem a fajvédőket, illetve ezek exponenseit. Gömbös átmeneti kiválása az egységes pártból nem jelentette a fajvédők kiszorulását a hatalmi pozíciókból, csupán a hatalom elosztásában, arányaiban beállott változást. A konszolidáció megváltoztatta a hatalomban való eredeti részesedést, a fajvédők visszaszorítását, más oldalról a finánctőke előrenyomulását jelentette a politikai hatalomban. A finánctőke politikai befolyásának növekedése fokozta a fajvédő csoport elégedetlenségét, amit világosan ki lehetett olvasni Kozma Miklós napló jegyzetei bői.1 Nem nyugodtak meg a fajvédők kedélyei a király-kérdés-1 Kozma Miklós írja naplójában 1928. nov. 11-én : ,,. . . bizonyos általános elkeseredés a kormányzattal szemben határozottan érezhető". 1929. jan. 17-én : ,,A belpolitikai helyzet mióta Bethlen a miniszterelnök sohasem volt olyan labilis, mint most . . . Ma a posványosodás jegyében élünk. Nincs konkrét cél, van egy nagy párt, melynek nincs jelentős ellenzéke és amely unatkozik." Jelzi a fajvédő tábor reményeit: „Talán még lesz idő, mikor ón levelezőlapon tudom majd mozgósítani a volt 10-ik huszárezredet". Országos Levéltár (a továbbiakban: O. L.) Kozma iratok 14.
