Századok – 1964

Tanulmányok - Tilkovszky Lóránt: Magyar–szlovák viszony és szlovák nemzetiségi mozgalom Magyarországon a bécsi döntés után (1938–1941) 383

Tilkovszky Lóránt : Magyar—szlovák viszony és szlovák nemzetiségi mozgalom Magyarországon a bécsi döntés után (1938—1941)* A magyarországi ellenforradalmi rendszer kormányainak soha fel nem adott törekvése volt az ún. „utódállamok" felbomlasztása, s az egykori „Nagy-Magyarország"-hoz tartozó részeik bekebelezése. Volt ugyan egy szűkebb revíziós program is, amely a magyarlakta területek visszaszerzését tűzte ki célul, ez azonban csak taktikai jelleggel bírt az igazi stratégiai célhoz, az 1918 előtti integritás helyreállításához képest. Ezért a magyar kormányok nemcsak arra fordítottak gondot, hogy az „utódállamokban" élő magyarságot az előbb­utóbb bekövetkező „visszatérés" reményében neveljék, és erre szervezetileg is felkészítsék, hanem rendszeresen pénzeltek olyan politikai ügynököket, akik származásuknál fogva alkalmasak lehettek arra, hogy az elcsatolt területek többségi, nem-magyar népei nevében, de a magyar irredenta érdekeknek meg­felelően politizáljanak. Csehszlovák viszonylatban is az volt a helyzet, hogy a Szlovákiában élő magyar kisebbség politikai pártjai és a magyar kormánnyal szoros kapcsolatot tartó vezetői mellett Jehlicka, Dvoreak, Ünger, Korén és mások Párizsban, Bécsben, Varsóban, sőt Amerikában is „szlovák" szószólói voltak a — titkon Magyarországhoz való csatlakozást célzó — szlovák önrendelkezésnek. Magában * Részlet a szerző „Magyarok és szlovákok a dél-szlovákiai magyar uralom éveiben (1938—1945)" című készülő könyvéből, amely részletesen foglalkozik az első bécsi döntés nyomán átmenetileg magyar uralom alá került terület gazdasági visszafejlesztésével, a csehszlovák földreform retrográd magyar revízióiával, a lakosság különböző rétegei életviszonyainak alakulásával, a népeílenes közigazgatással, a szégyenletes „szociál­politikával", a nacionalista magyar iskolapolitikával s a nemzeti elnyomás politikájának egyéb vonatkozásaival. Az itt közölt részlet azokat a körülményeket igyekszik megvilágí­tani, amelyek lényegesen befolyásolták e terület népe sorsának alakulását: a dunavölgyi német expanzió megosztó politikája következtében ellenségesre fordult magyar-szlovák viszonyt, a magyar és szlovák fasiszta kormányok végzetes versenyfutását a német fasisz­ták kegyeiért, bizonyos területi követelések érdekében. A magyar és szlovák nacionaliz­must egyaránt bíráló tanulmány álláspont ja az, hogy a fasiszta kormányaik által egyaránt veszedelmes lejtőre juttatott, elnyomott ós félrevezetett magyar ós szlovák népnek már akkor, a legnagyobb viszályok idején, a magyar és szlovák kommunisták mutattak kiutat: a határkérdéseket, területi problémákat, kisebbségi sérelmek ügyét alá kell rendelni az antifasiszta harcnak, s kizárólag a proletár internacionalizmus útján kereshető a kölcsö­nös nacionalista torzsalkodásban elmérgesedett problémák megoldása. Ma már, amikor ez a torzsalkodás végérvényesen a múlté, s szlovákok és magyarok vállvetve dolgoznak a szocializmus építésén, a marxista—leninista szlovák és magyar történetírás eredményeire támaszkodva, bátran lehet, sőt kell szembenózni azokkal a „kényes" kérdésekkel, amelye­ket korábban kevésbé lehetett érinteni a kölcsönös nacionalista elfogultságok miatt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom