Századok – 1964
Tanulmányok - Székely György: Egy német humanista és az 1514. évi magyarországi megtorlás 377
378 SZÉKELY GYÖRGY Irán ellen indult. A hadjárat csúcspontja, a csaldirani völgyben augusztus 23-án vívott csata túl is esik a vizsgált levél keltén. Ezek az események az angol és francia irodalomban részletes tárgyalást nyertek, s a török—perzsa összefüggésekre felfigyelő magyar irodalomban is van nyomuk. Igen lényeges ugyanis, hogy perzsa háború idején Velencével, Magyarországgal háborút nem volt képes folytatni az oszmán birodalom, s ez áll 1514-re is. Sajnálatos, hogy ezek az események elkerülték a Pirckheimer-levelezés kiadójának figyelmét.3 Nem véletlen tehát, hogy Beheim mondatában nem szerepel utalás a törökökre. A második kérdésre a magyar történelemben járatos kutató ugyancsak könnyen felelhet, s csak sajnálni lehet, hogy a XVI. század elejének polgári forráskutatója oly kevéssé gondolt a német parasztháború régi feldolgozásaiban szerepelt magyar parasztháború véres befejeződésére. Mert meggyőződésem szerint erre utal levelében Lorenz Beheim. A megsütés, a felnyársalás, a felnégyelés Dózsa Györgynek és társainak volt sorsa 1514 júliusában. A parasztvezér mártiriumát a magyar történeti irodalom július 16. és 29. közé datálta, ezt magam is elfogadtam. Márki Sándor óvatosan „július 20-ika táján"-t állapított meg szövegrészében. Ulászló király Miksa császárt július 24-én levélben tájékoztatja Dózsa kivégzéséről. Ebben szó esik a tüzes vaskoronáról, a holttest négyfelé vágásáról, karóra felfüggesztéséről. S ez lehetett a hír németországi terjedésének kiindulópontja. De a hír szélesebben is terjedt. Mindenesetre egy Mario Sanutonál szereplő, július 29-i olasz tudósítás már megemlékezik a vezér haláláról, vaskoronájáról. Erről tud ugyanott egy augusztus 11-i hír is. Egy augusztus 14-i (Mario Sanutonál megőrzött) levél is megemlékezik Dózsa megtüzesített vaskoronájáról és vasszékéről.4 E korai forrásanyagon belül Beheim levelének utalása jól elhelyezhető, s alkalmasint az egyik legkorábbi német híradás a megrázó eseményről. Kiemelése a levélből ezért is szükséges. Forrásai — olaszos kifejezései ellenére — a császári környezetből szállongó hírek lehettek, mert Ulászló tudósításának adatait teljesen fedi, s az olasz leírások sokkal aprólékosabbak, más szavakat használnak. Tény mindenesetre, hogy a hír már július 31-ig Bambergbe is eljutott. Beheim levele kelte szerint megelőzi az 1514 augusztusában kiadott „Die Auffrur"-t. S Miksa császárnak is augusztus 5-i leveléből értesülhetünk a magyar parasztvezér kivégzéséről.5 így Beheim adata fontos, korai forrás a magyarországi megtorlás hírének külföldi terjedésére. Ehhez az értelmezéshez azonban az szíjkséges, hogy a fráter szót alkalmazhassuk a felkelés megtorlásának áldozataira. Ez több formában is elképzelhető. A levél kiadójának értelmezése annyiban volna elfogadható, hogy 3 Vö. pl. Colonel Lamouche : Histoire de la Turquie depuis les origines jusqu'à nos jours (Paris. 1934) 86.1., Dorothy M. Vaughan: Europe and the Turk. A Pattern of Alliances 135Ó—1700 (Liverpool. 1954) 100—101, 207. 1., V. J. Parry : The Ottoman Empire (1481 — 1520). (The Renaissance 1493-1520. Edited by G. R. Potter = The New Cambridge Modern History. Volume I. Cambridge. 1957) 411.1.; Jean Aubin : Etudes Safavides I. Sâhlsmâ'ïl et les notables de l'Iraq Persan (Journal of Economic and Social History of the Orient. Vol. H. Part 1, 1959) 68, 70—71. 1.; Marczali Henrik: A reformatio kora. (Bpest.én. =Nagy Képes Világtörténet, VII. köt.) 108. 1.; Medzibrodszky Endre: A XVI— XVTL századi török—perzsa háborúk történetének kérdéséhez. (Acta Universitatis Szegediensis. Acta Historica. Tomus X. Szeged, 1962) 25. 1. 4 Márki Sándor: Dósa György (Bpest. 1913) 473, 482, 484-487, 491. 1.; Szerémi György: Magyarország romlásáról (Bpest. 1961) 297. 1.; Istvánffy Miklós: A magyarok történetéből (Bpest. 1962) 501. 1. * Márki: Dósa 487, 509. 1.
