Századok – 1964

Krónika - Legújabbkori múzeológus-helytörténész konferencia Egerben (Győrffy Sándor) 327

KRÓNIKA 329 rezziik azokat a tárgyakat, tárgyi emlékeket, melyek a fent említett feladatok ellátására alkalmasak. A vidéki múzeumok legújabb kori helytörténeti munkásságát tekintve nem érdektelen megnéznünk, milyen fejlődésen mentek át az évkönyvek az elmúlt 7 év folyamán. A nyolc rendszeresen megjelenő vidéki múzeumi évkönyvben 1957 óta 20 legújabb kori vonatkozású cikk látott napvilágot, ebből múzeumi szerző tollából 6, külső kutatótól 14. A miskolci Herman Ottó Múzeum évkönyveiben egyáltalán nem került legújabb kori ci к к közlésre. A legtöbb ilyen témájú tanulmány a szegedi múzeum évkönyvében jelent meg, összesen: 7. Hat cikk jelent meg a győri múzeum évkönyveiben, három kisebb tanulmányt közölt le az orosházi múzeum évkönyve és egy-egy cikk látott napvilágot a pécsi, debreceni, esztergomi és gyulai múzeumok kiadványaiban. Ez a szám nem lehet kielégítő, hiszen az eredményes egyéni kutatás hiányában az intézmény — jelen esetben a múzeum — össztevékenysége sem juthat kellőképpen előre. Ahogy a múzeumi munka minden területén támaszkodni kívánunk kollegáinkra, azaz a levéltárosokra, a könyvtárosokra, a kutató munkát végző történelemtanárokra, a helytörténeti gyűjtőkre, ugyanígy támaszkodnunk kell rájuk, sőt tegyük hozzá, hogy segítségükre kell lennünk a tudományos munkájuk publikálása terén is. A Múzeumi Főosztály, illetve a Művelődésügyi Minisztérium igen jelentős anyagi áldozatokat hozott az évkönyvek megjelentetése érdekében, illetve a helyi tanácsok ma már a gond nagyrészót átvették. Jogos tehát az a követelmény, hogy az évkönyvek ne csupán a múzeumok, hanem a sok összetevőből álló helytörténeti kutatás támaszai is legyenek. Feladataink között az első helyen áll a továbbképzés, a marxizmus—leninizmus tanításainak maradéktalan elsajátítása, a történettudomány újabb eredményeinek figyelemmel követése és múzeumi alkalmazása. A sajátos feladat számunkra a megfelelő múzeumi módszerek kialakítása, e módszerek felhasználása annak érdekében, hogy mielőbb, minél több múzeumban új és legújabb kori kiállítási termeket rendezzünk be. Állandó feladatunk a gyűjtőmunka további szélesítése és kiterjesztése, reális, átgondolt terv alapján. Kutatóinknak feladata általában az új- és legújabb kor története emlékeinek gyűjtése, elsősorban mégis a munkásság és a szegényparasztság mozgalmai történetének feltárását és bemutatását hangsúlyozzuk. A magyarországi munkásmozgalom fejlődésének egyes szakaszai múzeumaink gyűjteményeiben zömmel dokumentációs, csak kis részben vannak tárgyi emlékeivel képviselve. Feltétlenül szükséges, hogy a korai időszak önképző és segélyegyleteinek még sok helyen hányódó emlékei, a szociáldemokrata párt működésének tárgyi emlékanyaga mielőbb gyűjteményeinkbe kerüljön. A közelmúltban a magyarországi földmunkás és szegényparaszt mozgalmak történetéről megjelent két kötetes munka biztos alapot nyújt az elvi tájékozódáshoz és segítséget a gyűjtőmunkához. A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulójára rendezett ünnepségek, kiállítások során jelentősen gyarapodtak múzeumaink gyűjteményei is. Kiállításaink történeti hűségének biztosítása érdekében nagyobb figyelmet kell szentelnünk a Tanácsköztársaságot megelőző időszak történetének. Gondolok itt az első világháború éveire, a háború okozta nyomor, emberáldozat helyi vonatkozásainak bemutatására, valamint a dolgozók fokozódó forradalmi hangulatát tükröző emlékek felkutatására és begyűjtésére. Hiányosak a múzeumok gyűjteményeiben és kiállításain a polgári demokratikus forradalom emlékei. Igen kevés helyen áll rendelkezésre anyag az 1918 —1919. évi Népköztársaság helyi történetére és ez időszak munkásmozgalmának történetére. Mind a polgári demokratikus forradalom, mind a Tanácsköztársaság időszakában lezajlott parasztmegmozdulások kevéssé vannak képviselve. Alig-alig akad olyan gyűjtemény, melyben helyet kapott volna a Tanácsköztársaság alatti termelőszövetkezetek valamilyen emléke. A Horthy-korszak időszakából továbbra is megoldandó problémaként áll előttünk az illegális kommunista párt anyagainak gyűjtése. Míg a fasizmus elleni fegyveres harc, a partizánmozgalmak legeklatánsabb tárgyai, a fegyverek, felszerelések, ruházatok szint© teljes egészében múzeumokban vannak már, addig alig találunk anyagot a deportálásokról, koncentrációs táborokról s a nyilas uralom kegyetlenkedéséről. Soron következő feladataink között a felszabadulás 20. évfordulójára készítendő kiállítások megrendezése a legfontosabb. Sürgető feladat a felszabadulás utáni évek múzeumi begyűjtésre érdemes emlékanyagának módszeres, elméletileg megalapozott gyűjtése. Az 1960-ban, a 15. évfordulóra rendezett kiállítások idején vidéki vonatkozásban a tárgyi emlékek hiánya minden rendezvényre jellemző volt. Anélkül, hogy az ipari bemutatók feladatát átvennénk', törekedni kell múzeumainkban az iparosítás eredményeinek, gyárak, termékek modelljeinek bemutatására.