Századok – 1964

Jegyzetek 306

310 JEGYZETEK hanem gondolkozva, vitatkozva, érvelve, meggyőzve, — tehát meglehetősen aktíve. A természettudományi és technikai tárgyak, vagy az úgynevezett humán tárgyak közül az irodalom talán tágabb, rugalmasabb lehetőségeket biztosítanak ehhez. Egyre többen vélik azonban úgy, hogy a történelem megszerettetésének, iskolai oktatási színvonala felemelésének útja szintén a gondolkozásra nevelés, a tanulók szellemi aktivizálása felől vezethet csak célhoz. Ez viszont olyan feladat, amely igen hangsúlyozottá teszi a tanárok elméleti, szakmai és módszertani rendszeres továbbképzésének jelentőségét. A gyakorló pedagógusok és a kutató történészek kölcsönösen igen gyümölcsöző találkozásai a jövőben még fontosabbak lesznek, Nyíregyházán, és az ország minden olyan helyén, ahol komoly erőfeszítéssel dolgoznak az iskolai történelemoktatás fellendítésén, egy történelmi materialista szemléletű, hazafias érzésű, gondolkodni és a történelemből az életre is tanulni tudó ifjúság nevelésén. (k. n.) NÉHÁNY SZÓ A REZÜMÉKRŐL Tudományos kutatásaink eredményeit a nemzetközi tudományosság felé elsősorban idegennyelvű szakfolyóirataink közvetítik. Természetes azonban, hogy e folyóiratok csak a legfontosabb, legjelentősebb eredmények, illetve a hozzájuk tartozó bizonyítóanyag teljes terjedelmű közzétételére vállalkozhatnak. Azt a célt, hogy az ily módon nem publikálható eredményeknek legfontosabb mondanivalója — legalább a végkövetkeztetések, a felhasznált forrásanyag és az alkalmazott munkamódszer — ismertté lehessen külföldön, általában a vonatkozó tanulmányokhoz csatlakozó idegen nyelvű tartalmi kivonatok, a rezümék szolgálják. S mivel nyelvünk nemcsak hogy nem világnyelv, de gyakorlatilag még megértéséhez támpontot nyújtó rokonnyelvei sincsenek, — e tartalmi kivonatok jelentősége mind a magyar tudomány egészének, mind az egyes szerzők egyéni munkásságának szélesebb megismerése és megítélése szempont jából sem lebecsülendő. E jelentőségüket aránylag kis terjedelmük sem csökkenti: a külföldi nagy, rendszeres referáló vállalkozások még a mi rezüméinknél is sokszorta szűkebbre szabott tartalmi kivonatok alapján nyújtanak elsődleges tájékoztatást az érdeklődő szakemberek számára, mivel közöttük rövid kivonatok alapján való gyors tájékozódás általában sokkal jobban el van terjedve és megszokottabb, mint nálunk. Ahhoz azonban, hogy a tartalmi kivonat ezt a tájékoztató és figyelemfelkeltő funkcióját betöltse, nem elégséges — mint sajnos ma igen gyakran látjuk — csupán a magyar szöveg egyszerű kivonatolása és jól-rosszul idegen nyelvre fordítása. Meg kell szoknunk, hogy a rezümében ne egyszerűen kivonatot lássunk, hanem azt — ha kissé túlozva is — szinte külön felépítési és szerkezeti törvényszerűségeket követő s készítőivel szemben különleges igényeket támasztó ,,műfaj"-nak tekintsük. Mik ennek a ,,műfaj"-nak főbb „törvényszerűségei"? a) A rézümének mindenekelőtt kellő és (nem a terjedelem, hanem a mondanivaló fontosságához képest) arányos rövidségűnek kell lennie: nemcsak a hely vagy a fordítási költség megtakarítása végett, hanem azért, mert a komprimált formákban mindennemű aránytalanság azonnal megtóvesztően eltolhatja a mondanivaló hangsúlyát annak számára, aki az eredeti szöveget nem képes tanulmányozni. b) A rezümé ennek következtében nem lehet a tanulmánynak csupán egyszerű kivonata, mely mindenképpen szorosan a szöveg rendjében haladva, csupán annál rövidebb formában, mondja el a tanulmány tartalmát. Már csak azért sem, mert a dolgok természeténél fogva az eredeti szövegben a bizonyítás terjedelme mindig sokszorosa az eredményekének, ami az egyszerű és arányos kivonatolás esetén vagy a rezümé terjengősségéhez vagy a mondanivaló háttérbeszorulásához vezethet. Ne akarjuk valamennyi értékes gondolatunkat és a bizonyítás során kidolgozott minden új részmegállapításunkat okvetlenül a rezümében is elmondani. c) Ennek érdekében a jó rezümének a tanulmány vezető gondolatát ós főbb eredményeit is valósággal újra kell fogalmaznia, röviden, frappánsan és közérthető formában, — még akkor is, ha az magában a szövegben (esetleg) hosszan, laposan és bonyolultan lenne elmondva. Ugyanígy kell ismertetnünk röviden a felhasznált forrásokat (levéltári kutatás vagy vonatkozó hazai szakirodalom, vagy meghatározott forráskiadványok alapján készült-e a munka, — levéltáraknál a főbb felhasznált állagokra is utalni lehet), valamint a munkamódszert is. Mivel a sokszor terjedelmes bizonyítást (ami sok esetben magától beszélve ábrázolja a probléma megközelítéséhez használt munkamódszert) — mint utalunk rá — nem mindig érdemes teljesen kivonatolni, kötelességünk magát munkamódszerünket is szabatosan és világosan leírni — még akkor is, ha ezt a tanul-